Dankó Imre: Szakál Lajos (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 28. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

Az Alföld, Békés megye Köröstarcsa, Gyula a Szakái szívéhez nőtt helyek. A nagy szeretet, amivel róluk szólt, bennünket is kötelez a rá való emlékezésben. V. összefoglalva a Szakái Lajosról elmondottakat megállapíthatjuk, hogy költői tehetséggel megáldott, hasznos tevékenységet folytató közéleti személyiség volt. Sok jellemvonása, haladó felfogása tiszteletet kelt iránta a ma emberében is. Költészete kora divatos népies

1 verselése volt, melynek az a jelentősége, hogy előkészítette az utat Petőfi és Arany kölészete számára. Kitűnik a népélet alapos ismeretével, versei szinte néprajzi érdekességűek. Táji beágyazottsága, az Alföld, Békés megye és Köröstarcsa, valamint Gyula szeretete, gyakori felemlegetése költészetének külön színt adott. Szülőföldjéhez való ragaszkodása miatt méltán nevezik még ma is Békés költőjének. Sorsa méltatlan feledés volt. Ez költészete divatosságával magyarázhatók Népdalai csupán utánérzései az igazi népdaloknak, mélyebb hatásra nem számíhattak; érdekes megnyilvánulásai egy ízléskorszaknak.