Czeglédi Imre: Petőfi Gyulán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 27. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

tart a megyegyűlésen, s „másnap, július 11-ikén, ismét visszaessék előző háborgós hangulatába", s megírja idézett levelét Arany Jánosnak. Épp ellenkezőleg, „háborgós" beszédről lehet itt szó, s ez beleillik Petőfi mezőberényi hangulatába. S Berényi az Aranyhoz írt levélnek egy igen fontos részét hagyta ki az idézetéből: „a mely perczekben végképp felejtem, hogy hazám van, tökéletesen boldog vagyok." A boldogság azonban nem állandó, mert csak bizonyos időre tud elszakadni hazája problémáitól. A pesszimista hangulatú levél nem cáfolhatja tehát a költő megyegyűlési felszólalását, bár kétségtelen, hogy a vita végleges eldöntéséhez szükséges lenne Bonyhay eredeti kéziratának . megtalálása. Végül még egy megjegyzést Hatványtól. „Kohnak egyébként Petőfi felszólalása után negyedszáz évvel semmi sem lett volna könnyebb, mint annak (felszólalásnak) tartalma felől az egykori hallgatók részéről pontos adatokat szerezni. Ez az, amit minden bizonnyal meg is cselekedett. S ha mégis hallgat kutatásainak eredménye felől, akkor ez már csak avval a kiegyezés utáni Petőfi-kultusszal magyarázható, melynek állítólagos szabadelvűség még egy Kóhnak sem engedte meg, hogy a Legenda antiklerikális szellemében hatásosan nyilatkozó Petőfinek szavait az utókor számára közbotrány kockázata nélkül őrizze meg".

23 S ha már előkerült a Legenda című költemény, szóljunk róla is néhány szót. Kohn Dávid említi, hogy Nagy András jegyzői hagyatéka között Panasz címen egy költeményt talált a hetvenes évek közepén. Az egyik gyulai vásáron átadta a Csákón gazdatiszti hivatalt viselő Petőfi Istvánnak, aki felismerte bátyja írását. Mivel a költeményt Petőfi összes költeményében nem találta, azt a következtetést vonhatta le Kohn, hogy Petőfi a költeményt Gyulán írta. Sajnos, nem. Még 1844. októberében elküldte Dömök Eleknek, aki csak 1873-ban jelentette meg az Üstökösben, így addig nem szerepelt a Petőfi-kiadásokban. Voinovich azonban azt írja róla, hogy „kéziratban elterjedt volt."

24 Ha pedig valóban a költő kézírása volt, ez nem történhetett másként, mint ittlétekor ismét leírta, esetleg terjesztette az erősen antiklerikális verset.

25 Mielőtt rátérnénk Petőfi szálláshelyének megvizsgálására, a teljesség kedvéért — és mert ez is hozzá tartozik Petőfi gyulai látogatásának irodalmához — közlöm Bonyhay visszaemlékezésének többi gyulai vonatkozású részét. „Petőfinek Mező-Berényben mulatása alatt egy gondolat forgott agyában szüntelenül, habozva, tépelődve: visszamenjen-e Erdélybe, Bem táborához vagy ne? Neje, családja iránti köte23. Hatvány: i. m. V. kötet 382. lap. 24. Idézi Berényi: i. m. aug. 25. szám. 25. VÖ. Hatvány: i. m. 381. lap.