Czeglédi Imre: Petőfi Gyulán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 27. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)
lességére hivatkozással, igyekezett őt lebeszélni, az Erdélybe meneteléről. Ugy látszik, rokonai és barátai 21 ' is hasonló véleményben voltak; s talán nem is ment volna e végzetes és halálba vezető útjára, ha a körülmények esetleg oly véletlenül nem alakulnak — amit én, vallásom tana szerint — predesztinációnak vagyok hajlandó tulajdonítani. Éppen azon, előre meg sem álmodott napra ugyanis, melyben Petőfiék Egressy Gáborral és Kiss Sándor ezredessel Erdélybe elutaztak, 27 nekem is eleve hivatalos teendőm lévén kitűzve Gyulára menetelre, és azt Petőfivel, nálunk létekor tudattam, kérdezve; nem volna-e kedve harmadnap (holnap után) reggel Gyulára jőni. ö készséggel vállalkozott. Másnap azonban egy kis levélben tudtomra adá, hogy miután kis fia az éjjel nyugtalanul aludt s fél, hogy még rosszabbul lehet, letett az utazásról. Nekem egész nap sok dolgom volt s nem látogathattam meg Petőfiéket: ők sem jöttek, amit kis fiuk gyöngélkedésének tulaj doniték. Harmadnap reggel, mikor kocsin ültem, feléjük akarék hajtani, megnézendő, ha a kis fiú jobban van, nem határozta-e el Petőfi mégis Gyulára jövetelére magát? Bár tettem volna! De nőm, azzal állván elő, hogy ha magammal viszem Petőfit s Zoltánnak az alatt nagyobb baja talál lenni, mily szemrehányást tennék magamnak s hogy vállalhatnám el a felelősséget? — lebeszélt szándékomról. Magam mentem tehát Gyulára. Lehet képzelni meglepetésemet, mikor este későcskén haza tértem s Orlaiék felé haj ta ték, hogy Petőfiéket meglátogassam, s az öreg Petrics, a boltajtóban állva azzal a hírrel lepett meg: hogy ,,ne is tessék leszállni, mert Petőfiék váratlanul ideérkezett Ergessyvel és Kiss Sándor ezredessel Nagyváradra, onnan pedig Erdélybe elutaztak, még pedig a számvevő úrtól (már mint tőlem) elkéretett bőrös ekhós kocsin!" 28 Egész irodalma van ennek a sorsszerűséggel megtöltött eseménynek. 29 Érthető. Petőfi életének utolsó szakasza kezdődött ezzel, 9 alig két hét múlva a segesvári csatasíkon végződött. Kohn Dávid azt a következtetést vonja le Bonyhay elbeszéléséből, ami gyakran kísérti a történelemmel foglalkozó embereket: mi lett volna, ha ... ? „Ha a kis Zoltán meg nem betegedik, ha Bonyhay Gyulára indulólag, szándéka szerint, beszól Petőfihez és az vele — mint ígérte — bejön Gyulára, Petőfi nem megy Erdélybe és alig két hét múlva nem következik be halála." 30 26. Orlay ill. Szakáll, Sárosy. 27. Petőfi július 17-én Bonyhay kocsiján Aradra akart menni, de a lovak nekivitték a kocsit a falnak, s mikor másnapra megjavították, az időközben megjött Egressyékkel Petőfiék Erdélybe indultak. 28. Bonyhay: i. m. 29. Részletesebben: Hatvány i. m. XXXIV. fejezet és Dienes i. m. 30. Kohn: i. m. 83. lap.
