Béres András: Tiszántúli híres betyárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 26. Gyula, 1961)

guk villogott a szőr alól. Én akkor felelős őr vótam, mondta pár éve a 84 éves Nagy János, de nekem nem vót szabad se látni, se hallani. Mondták is: Na koma, megpihenünk egy kicsit, de szó ne legyen, ha keresik a lovat. Borsós Jankót meg nem lehetett elfogni, mert megtáncoltatott mindenkit. S amikor valami nehezen kézrekerítették, hiába zárták be, a melléállított pandúrstrázsa fegyveresen járta a ropogóst, míg végül könyörgőre fogta a dolgot, s hogy szabaduljon a betyárlegény ördöngös tudományától, az lett az ára, hogy futni engedte Jankót. Mondják, hogy Félegyháza környékéről valami Kún Mári is hozzájuk csapódott, s velük együtt járt férfi ruhában, míg kisködmönét végleg a feje alá nem tették. Tótkomlóson a 82 éves Farkas Pál emlegette azt a jeles esetet, amikor a betyárok egyszer kifogták gróf Károlyi Béla kocsijából a lovat, amikor Békésbe akart utazni. Kocsisát és inasát is elvitték. Ö maga két napig várt, míg megtalálták, de aztán mindig nagyon szégyellte és titkolta ezt az esetet. Békéscsaba, Gyula környékén emlegetik, hogy egyszer cséplés idején a népség Kokan és betyárjairól beszélt, s azon vitatkoztak, hogyan lophatja el a lovat az istállóból, amikor vasrúd is van keresztbe az ajtón. Egy ember jelentkezett, hogy ő megmutatja. Szemük láttára hozta ki a csődört és el is nyargalt vele. Ekkor tudták meg, hogy ez nem volt más, mint Kokan. Annyi bizonyos, hogy szerették a szép lovakat ezek a betyárok. Kokanéknak meg a szenttornyi csárda vót leggyakoribb szállásuk. A csárda közepén árvaganéból rakott tűz mellett melegedtek mikor hideg volt. Hanem ez a Vitális csak híres ember vót. Még a plasztikumba is ott állott egy szűrbe, mondja a nádudvari Molnár Márton. Persze csak viaszból készült szűrös alakja. Ferenc Jóska társaságában. Mondják, hogy berettyószentmártoni születésű volt. Ott is lakott. Aztán elment Nagyváradra. Ott egy Rontóra való ember eladott két ökröt, mán nem tudom 250-e vagy 300 forintért. Ö meg látta, hogy az ember hová teszi el a pénzt. S amikor az ember ment hazafelé, a rontói domb alatt fegyverrel megtámadta és elvette a pénzit. De úgy hírlik, hogy agyon is lűtte azt az embert. De akkor Vitális elkezdett szaladni, oszt leesett a kalapja. Az ott is maradt. Erről tudták meg, hogy Vitális vót, mert a kalaposnak benne vót a neve. Osztán mikor kérdezték a kalapostól ki vette meg ezt a kalapot, az azt felelte, hogy most a napokban egy szentmártoni Vitális nevű ember vette meg. A csendőrök a kalappal mentek Szentmártonba, egyenesen nállok. Kérdezték az anyóssátói, hogy nem ismeri ezt a kalapot? Dehogynem. Azt mondja. Ez az én vejemé. Mert leltük, mondták a csendőrök. De Vitális észrevette, hogy a csendőrök űzőbe vették. Majd Kisszántó alatt fogták el. Szalacs felől kóborgott oda.. A rabnak a kézire tették a láncot a csendőrök, másik végit meg a derekukra erősítették. Nem tudott megszökni, mert akkor a csendőröket is vitte vóna. Egy iccaka egy nap a Kereki