Béres András: Tiszántúli híres betyárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 26. Gyula, 1961)

totta a csendőrség. Kezdtek nyomozni Geszti Jóska utan. így megtudták, hogy a gulyás kunyhójában tartózkodik. Megmondták a csendőrök a gulyásnak, ha oda megy a kunyhójába, és elalszik, azonnal jelentse nekik. Ügy is történt. Az egyik alkalommal ahogy lefeküdt a kunyhóba Geszti Jóska, a gulyás elment a csendőrökhöz és elárulta, kiadta a betyárt, mert ahogy mondták, már a gulyás is kezdett félni tőle. Akkor a csendőrök kimentek a legelőszélre és ott a fák mellől, az árokból hozzákezdtek lövöldözni a kunyhót. Geszti Jóska észrevette, hogy őrá vadásznak, kiment a kunyhó elibe, letérdepelt tüzelőállásba és két püstővel lőtt a csendőrökre. De hiába lövöldözött, nem tanált, mert olyan nagy volt a távolság, hogy odáig nem volt hordása a püstölyének, amig a csendőrök manlicher puskával eddig lövöldöztek rá, hogy eltalálták, lebukott Geszti Jóska a földre. Mikor közeledtek hozzá a csendőrök, nem mertek közel menni hozzá csak úgy, hogy még ott fektében belelőttek vagy tizet." Lefényképezték, a fényképe szájhagyomány szerint az akkori királyhoz, Ferenc Józsefhez is eljutott és az akkor azt mondta a druszájára: „Kár volt ezt az embert megölni, élve kellett volna elfogni, olyan szép ember volt, szerettem volna látni. A holttestét mostoha nagyapám Nagy János kocsiján vitték ki a dobi temetőbe. Koponyáját Horvát Géza járási körorvos tette magáévá, azt ki is főzette és rendelőjében sokáig meg is volt Tiszalökön. A pisztolyát mostoha nagyapám elhozta, amit én gyermek koromba a padláson meg is találtam, az enyém is volt, míg valahova el nem tünt. Azonban az állására világosan emlékszek. A püstő markolatjának az alja feltűnően karimás volt. Maradt egy rövid nóta is róla; „Geszti Jóska véres inge, gatyája, Elvérzett a tiszadobi pusztába. Mosd ki rózsám ingem gatyám fehérre, Holnap megyek Beke Kálmán elébe." A 84 éves tiszadobi tanító, Makai Balázs emlékei között is találunk Geszten Jóskáról néhány adatot. „Gesztirül nem sokat tudok. De mikor én Dobra jöttem 89-ben, akkor még friss emlékezetben volt Gesztinek a neve. Sőt egy öreg rokon néni lakott itt velünk, Trézi néni volt. ö a tokaji vásárban, mint fiatal lányka vót még akkor, a vásári tebernába táncolt is vele. Ö sokszor emlegette ezt az esetet. Hát én aztán így több mindent hallottam róla, azt később mondom el. A kis tanítószobába egy régi újságra akadtam, abból olvastam Gesztiről. Azt hiszem, hogy Szabolcsi Üjság volt. Hát abban olvastam ennek a Gesztinek több viselt dolgát. Mán nem emlékszek mindenre, hiszen öreg vagyok. Abból olvastam, hogy Kallóban volt el-