Béres András: Tiszántúli híres betyárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 26. Gyula, 1961)

„Mert akkor már nyomában voltak a zsandárok." Majd így folytatja; ,Míg a Dunát átalusztam, Kilenc órát mulasztottam." Az erdőháti Rozsályban több töredék él a Geszten Jóska viselt dolgairól. Kárász Péter így mondja el az esetet; „Nem sokat hallottam Geszten Jóskáról, annyit beszéltek a régi öregek a fonóba, meg még mikd? az ökörrel jártunk, hogy ez a Geszten híres betyár vót. Még Pesten is legénykedett. Bement egy botba vásárolni, s mikor kifelé jött, felírta a bótajtóra, hogy itt vásárolt Geszteny Jóska. De hamar kitudódott. Nagy razia lett a városban, el kell fogni. A sorompókat a pandúrok elállották. Az ű lova meg el vót szállásolva a városba. Akkor elment, felült a lovára, ahogy dógát végezte, és jött kifele. Ott álltak a strázsák, és mondta, hogy eresszék ki, hadd menjen útjára. így mondta, ezt mán tudom versbe is; Ó te útonálló strázsa, Mi a lovamnak váltsága? De nem mondták meg mi a váltság, csak azt kérdezték, mi a neve. Erre mikor felkérdezték, azt mondta; Az én nevem Gesztény Jóska, Születésem Nyírbátorba, Lakóhejjem a Nyír dombja. De mán akkor kiugrott a kapun. Valószínűleg ponyván elterjedt kerek verses változat van előttünk, mely korábban igen elterjedt volt, s egyes részletei máig ismeretesek. Mások arról emlékeznek meg, hogy a hozzákapcsolódó nótát is ismerték. „Még mondani púja fijú vótam, úgy tanulgattuk a nótát az öregektül." Egyenesen vége-hossza nincs azoknak az apró történeteknek, melyek még ma is szájon forognak róla. S hogy mennyi szinte hihetetlen adat; „Egy asszony ment a vásárra. Oszt szidta Jóskát, hogy összetanálkoztak. Elmondta az asszony, hogyha ez a Geszten összetanálkozik az emberekkel, így teszen, meg úgy teszen. De az asszony nem tudta, hogy azzal beszélt akit szidott. Akkor oszt adott neki pénzt a betyár, hogy jövet hozzon neki pici apró szegeket. Oszt televerte a talpát, hogy miért szidja a betyárt, ha nem is ismeri. Dehát szegény asszony nem tudta, hogy kivel beszél." „De még azut oszt mit csinált? Egyszer is mentek a vásárra, ö meg meghúzódott az erdőbe egy fa alatt, leste a népet. Az erdőn kellett keresztülmenni, ott vót az út. Ahogy nézeget Jóska, arra ment egy kis árva lány. Úgy szógálgatott, vót egy Kis pénze. Arra tette el, hogy vészen egy kis ruhát érte magának. Akkor elibe állott Gesztény Jóska és azt mondja neki;