Béres András: Tiszántúli híres betyárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 26. Gyula, 1961)

— Hallod kisjányom, hát hova mégy te? — Megyek a vásárra. — Hát aztán nem félsz te Geszten Jóskától? — Miért féljek. Jó ember a. Nincs nekem amiért bántson. Szegény kis árva lány vagyok. Azt mondja Jóska; — Mennyi pénzed van kislányom? Hát szegény el is sorolta, hogy mennyi van. — Hát ezért kislányom mit tudsz venni? Na de adok én neked pénzt azt mondja, és vegyél ilyen, meg ilyen ruhát, de ha jössz viszszafele, én itt leszek, nekem megmutasd. Hát úgy is tett a kislány. Bevásárolt. Mikor ment hazafele, ott várta Gesztény Jóska a fa mellett, és azt mondta; — Na mutasd meg kislányom a ruhát, milyet vettél? Meg is mutatta a kislány a ruhát. Erre Jóska így szólt; — Na lányom, ha férjhez mégy, engem elhíjjál nagykomának a lakodalomba. El is hívta a kislány. Jóska meg boldoggá tette őket." így emlékszik vissza Páskuly Lászlóné, miközben unokái lába körül botladoznak és csodálkozva hallgatják az öreg nagymama szavát, a régi időkről, régi emberekről. Nem sokkal aztán Geszten Jóska megvált családjától. Mikor Nyírbátorból megugrott, sokáig bolyongott, nem lehetett hallani felőle. „De itthon maradt két lánya és a felesége. Vissza is jött Bátorba, oszt az embereinek, Derzsi papónak, meg Vityi Szabónak azt mondta, hogy kerítsenek szekeret. Mert ide szintén négy lóval jött haza. A cimborák meg egy kovácsműhelyből szedték ki a szekeret, darabonkint, éccaka, az ablakon. Meg azt is mondta Jóska, kennyétek meg a szekeret, mert új szekér, visítani talál. Azok meg megkenték. De a tengelyszeg helyire sövényből tört rendes gallyat dugtak. Jóska meg körültapogatta, észrevette. Mingyán gondolta, na most el vagyok árulva. De azok elébb elmentek, Csipkésnek bejelentették, hogy itt van Geszten, meg kell fogni. Csipkés Gyuri nótárius, meg értesítette a hollánus parancsnokot. Az meg a katonaságot felállíttatta, hogy Gesztent lőni kell. Élve, vagy halva meg kell fogni. A katonaság ki is vonult... De Geszten mán sejtette. Ennek a két kiadónak is fel kellet ülni a szekérre. Felültette a feleségit és két lányát is a szekérré, de mán akkorra a tengelyvég-szeget kicserélte. A piacnak fordult. Mostmár épületek vannak ott. Akkor culáposnak hívták, mert culápos deszka vót az ucca mindkét oldalán. Ott vót a katonaság megbújva. De a két kiadó hátul lecsúszott a szekérről a sötétbe, mert tudták, hogy lőni fogják őket. Meg is lőtték egyik lányát és a lógóslovát Gesztennek. Azt az egy lovat a templomig húzatta a többivel döglötten. Aztán Naménynak ment. A lányát pedig odatette a Tisza-hidra, háromszász