Béres András: Tiszántúli híres betyárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 26. Gyula, 1961)

Az emlékezések szinte kifogyhatatlanok, melyek Geszten Jóska ilyen vagy olyan viselt dolgáról tudnak. Egy nyírbátori 87 éves volt gazdasági cseléd így emlékszik: — Laktam Bogáton egy gazdánál, az beszélte, hogy-vót itt egy sűrű erdő, hát odajártak az ökörrel hálni. Azt mondja, hogy egy kis lapos vót ott az erdőbe. Oda jártam hálni négy • ökörrel. Eccer hallom, hogy csörömpölnek a sűrűségbe, az erdőbe. A hold szépen sütött. Három ökröm már feküdt, egy állt fent. Eccer csak jön egy gubás ember, egyenesen oda elibém. Én meg felültem, mert feküdtem féloldalt. Azt mondja, hogy: — Hevernek a tulkok, hevernek? — Hevernek. Azt mondom. — Hát fiam jól jártál, hogy fent vagy, nem alszol, mert most csak elhajtottam vóna az ökrödet. Geszten Jóska vót. Átalment osztán a Cóbeli részre. Akkor éccaka tizenkét ökröt hajtott el a Hoporcsok hegyrül". Nyírbátortól a Tiszáig övé volt a határ. „Emlékszem, — mondja Tamás János földműves Tiszadadán —, mikor beszélték, hogy Geszten itt az erdőbe tanyázott betyár cimboráival. Hogy, hogynem arra ment a szógabíró kocsival. A betyárok csak kiugrottak. A lovat mingyán lekapcsolták, kifogták. A szógabírót meg leölelték a kocsiról, bevitték magok .közzé az erdőbe. Ott mulattak, ott vendégeskedtek egész éccaka. Reggel a lovakat befogták a hintóba, a szógabírót felültették, és elbocsátották, de azt mondták neki, hogy mikor szükségünk lesz egy kis puskaporm, akkor elmegyünk. így a szógabíró a pandúrokat, ha mentek, mindig másfelé irányította, mikor őket kergették. Az idő közbe tőtt. És egyszer a Geszti betyárjai közül egy szűrös ember beálított a szógabírónál. Kérdi a szógabíró; — Mi járatba van? Mondja erre a betyár; — Amit ígírt, azír a kis porír jöttem vóna. — Ha csak ennyi a baj. Meg is kapta a puskaport. Még azt is megmondta neki a szógabíró, hogy merre menjen. Ügy irányította, hogy ne találkozzon a pandúrokkal. Más útra térítette, mint amerre a pandúrok jártak. Mert akkor pandúros világ vót." „Nemsokára elcsípik Geszti Jóskát egy szürke lúval. Körülbelül lehetett olyan nyóc kilométerre a községhe. Hajtották vóna befele a pandúrok. Geszti megalázkodott, hogy megy vélek szépen. De a nagy cifra karikás akkor is ott lógott a nyakába. Mikor a kössig szilibe írtek, kiódta nyakábúl a karikást, a sarkantyúval addig birizgálta a lovát, hogy megcsendesedett. Hátrafordult, elő a karikást, oszt