Béres András: Tiszántúli híres betyárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 26. Gyula, 1961)

csihé-puhé a két zsandár lovát, meg a zsandárokat is jól megabrakolta a karikással, ahun érte, egész végig a falun. Zavarta őköt. Aztán egyenesen beugratott lovával ott egy kis erdőbe. Akkor sem tudták megfogni. Hej pedig de sok zsandárral kibánt. A nótáknak egész sora él róla napjainkban is. Minden nóta életének valamelyik apró mozzanatát örökíti meg. Róla beszél az is. hogy; 1. Pici betyár az erdőbe, Bujdosik a sűrűségbe. Mindég azon gondolkozik. Hová menjen éccakára. 2. Hová menjen éccakára, Barna kislány lakására. Bekopogtat betyár módra, Van-i idehaza gazda? 3. Nincsen idehaza gazda, Kerülj betyár az ajtóra. Készen az ágy meg van vetve, Gyere betyár feküdj bele. 4. Nem fekszek én az ágyadba, Mert elalszok virradóra. Ne félj betyár nem alszol el, Felkőtelek, amikor kell. 5. Éjfél után három óra, Indulj betyár az útadra, Irigyeid mind alusznak, Még a kutyák sem ugatnak. Bár ez a rozsájyi betyárballadaváltozat nem említi Geszten Jóska nevét, mégis hozzákapcsolódik. Általában Geszten Jóska nótája néven emlegetik. Ezen kívül még több hozzá hasonló változatot ismerünk. S hogy mennyire volt a betyárnóta kedvelt, s mi sem bizonyítja jobban, hogy a báli táncnóták, de lakodalmi nóták között Rozsályban is nem egy a betyárnóta, s mint mondják, nagyon jól lehet rá járni. „Betyár vagyok én betyárnak születtem, Zöld erdőbe bokor alatt nőttem. Zöld erdőbe bokor az én hazám, Sej, haj, a faluba legszebb lány a babám." Mint a hagyomány tartja, nagy legény vót ez a Geszten Jóska. Még Pesten is.csinált egy-két híres virtust. Pesti kalandjai között legtöbbször a ruha, vagy selyemvásárlást emlegetik.