Béres András: Tiszántúli híres betyárok (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 26. Gyula, 1961)

odakerült hozzájuk Sós Pista Angyalházára. Szóval odakerült a betyár este későn. Egy nagy disznót levágatott, oszt két ilyen süldő kondásgyereket meg beküldött a csárdába borért. Csak sok időt töltött a két fattyú, míg beért, a disznót megperzselték, meg is főzték, jó paprikást csináltak, még sütöttek is belőle. Már ivott volna a betyár, de nem volt mit. Mikorra nagynehezen visszaért a két fattyú a kunyhóhoz, megdorgálta őket, hogy nagyon soká jöttek. Mondták aztán a fattyúk, hogy még nem is akart adni a csaplárné, hogy nem fizettünk. Aszongya erre Pista: — Nem fordul ez többet elő. Ki lesz az fizetve máskor előre. Majd három-négy hónap elteitivei megint odavetődött a betyár. Üjból beküldte a két fattyút. — Tessék megtőteni a két korsót ide meg ide vinnénk Angyalházára. Azonnal megtöltötte a csaplárné oszt útnak indította őket. Még utánuk is kiáltott, hogy baj ne történnyék, nehogy sokáig menjenek a fattyúk, mert szomjas a betyár, nem várhat a borra. Hogy intézte, mint intézte el Sós Pista a cekket, nem tudom, de az biztos, nem maradt a szép csapiaménak adósa a bor árával. Ha egyik helyen megmelegedett lába alatt a talaj, továbbállott. Szűcs Sándortól tudom, hogy éjszakának idején is tudtak jelt adni számára. Egy debreceni tanyán beszélte egy öreg civis, hogy gyermekkorába egyik éjjel pandúrok szálltak meg a tanyájukon. A vén tanyás nagy falámpásban meggyújtotta az olajmécsest és kiakasztotta a színbe. Felvette a világ a tanyaudvart, meg a környékét. „Mit akar kend evvel" kérdezte az odavetődött pandúr. Szekeret várunk hazulról mondta az öreg. Üj kocsis van, oszt így beszéltük meg, hogy könnyebben ide találjon." Pedig dehogy is Sós Pista volt bejáratos, azt figyelmeztette. • A szoboszlai nagyvásár meg éppen másnap esett. Mondta is aztán Sós Pista: „Láttam vendégeskedtek kendtek. így oszt elfordultam a lovakkal a Jóna tanyára." Vásár után a Koponya csárdában mulattak. A komiszáros meg kereste. S mikor Pista megtudta, hogy a pandúrok a Hármasban, a Hármas csárdában vannak, átüzent nekik, hogy itt meg itt találják. Erről szól a nóta: Hej Sós Pista a Koponyába', Komiszáros a Hármasba'. Izent neki mennyik oda; Nem fíl tűlle, hogy megfogja. Hiába igyekezett a komiszáros fogdmegjeivel, csak nem sikerült a betyárfogás. Sok minden huncutságát számontartják még manapság is ennek a Sós Pistának. Szegény idesapám sokat emlegette a viselt dolgait, mondja az öreg mátai kertész, Juhos Sándor. „Még az apámtól hallottam, hogy Sós Pista sokat csatangolt a Hortobágyon, a Hortobágy környékén. Még az ő idejében legénykedett. Egyszer megint ide ke-