Balogh István: Tanyák és majorok Békés megyében a XVIII-XIX. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 25. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

Békéscsabán az 1840-es években a fürjesi és kerekegyházi pusztákat kivéve tanyák még nem voltak, Szarvasig, Orosházáig csupa mezőség terült el, amelyen ritkásan gulya és ménes járt. Kígyós, Gyula és Békés felé nádas, árvizes rétek voltak, tanyák csak a lecsapolás után épültek errefelé. Ponyiczki Zoltán szerint a szarvasi tanyatelepülés csak az 1860-as években alakult ki. Ez azonban aligha állja meg a helyét, mert 1864-ben már két iskola is van a tanyákon, az iskolába járó gyermekek száma 303, ami azt jelenti, hogy már ekkor kétezer körül járhatott a kinlakók száma.

9 "Ha az eddigi kutatások megnyugtató eredményeket nem is tartalmaznak a tanyatelepülés kezdeteit illetően, az mégis bizonyos, hogy néhány nagyobb és népesebb falu — Szarvas, Gyula, Békéscsaba és talán Orosháza — határán már állottak a XVIII. században is a mai tanyák ősei, a szállások. A szállások az Alföldön különböző időben és különböző rendeltetéssel jöttek létre. A XVIII. században már igen széles skálájú változatról tudunk és az eltérő funkcióik mind az építkezésben, mind az elnevezésben megmutatkoznak. Egyes helyeken csupán a nyári mezőgazdasági munkák idejére épített, ideiglenes jellegű lakatlan ólakat találunk, másutt vannak állandó lakásra is alkalmas épületek, de mégis csak ideiglenesen lakottak, ismét máshol a lakóépület köré már ólakat, aklokat, szérűs- és szénáskerteket is építettek. Ez már szinte lakótelep, mindenesetre differenciálódott munkahely, ahol ősztől tavaszig a gazda, és a mezőgazdaságban foglalkozó munkások tanyáznak, télen leginkább a nőtlen teleltető pásztor vagy majoros lakik. A szállás kettős funkciója igen gyakran össze is kapcsolódik olyan formában, hogy az állandóan kintlakó kertész, majoros vagy tanyás családostól él itt, feladata nyáron a mezőgazdasági munkában való részvétel, télen az állatok gondozása. Kisebb gazdáknál ezt a munkát a nőtlen fiuk, vagy maga a gazda látja el, aki a városi házát nem adja fel, a tulajdonképpeni háztartás központja még nem helyeződött ki a határra. A gazdák családostól való állandó kintlakása nem csak szórványos, de állandó tilalmakba is ütközik. A paraszti tanyák bármilyen típusának kialakulásához elengedhetetlen feltétel — a nagy kiterjedésű határ mellett — a szántóföld birtoklásának állandó vagy huzamosabb volta, a határbeosztás állandósága (a szántóföldi és legelő övezet területi elkülönítettsége) a földmüvelés és állattartás bizonyos egyensúlya és a fordulókényszer általános jellegének megszűnése. Nem keletkezett tanyástelepülés ott sem, ahol a földesúr használatában levő határrészek nem voltak a jobbágytelkek járulékaitól elkülönítve. Ezért van az, hogy a XVIII. századi szántóföldi szállásokat a viszonylag nagyobb autonómiával rendelkező mezővárosokban és szabadalmas kerületekben találjuk, ahol -a földesúri birtokjog nem za9. Haán Lajos: Békéscsaba hajdani és mostani állapotjáról. II. kiad. Pest. 1866. 33 1.1 Ponyiczky Zoltán: Szarvas város települése és építkezése. Bp. 1911; Zsilinszky Mihály: Szarvas város történelme és jelen állapotainak leírása Pest, 1872. 38 1.