Balogh István: Tanyák és majorok Békés megyében a XVIII-XIX. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 25. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

tek el a szántóföldek. A szántóföldek felé sugarasan szétfutó úthálózat vezetett, a dűlőútak azonban a szántóföldi öv külső határán elvégződtek. A szántóföldek külső határa annyira esett a falutól, ahonnan még érdemes volt naponta hazajárni. A szántóföldeken túl terültek el a külső puszták, ezen volt a nagyrészt szilaj módon tartott állatok téli és nyári legelője. Markovicz Mátyás szarvasi evangélikus pap 1748-ban írott, Békés megyét ismertető leírása hű képet ad a XVIII századi közepén folyó gazdálkodásról. „Ez a tájék mindenfelé szarvasmarhákbán bővelkedik, ha a terjedelmes pusztákon vándorolsz, ökrök, 'tehenek, lovak megszámlálhatatlan csordáit, juh- és sertésnyájait láthatod itt. Nem ritkán találni parasztot, akinek 60—70 és 80 marhája, 20—30 lova, saját nyáj juhásza és saját kondása van." ,.A Maros és Körösök közötti síkságon legtöbb hely puszta, melyeket birtokosaiktól marhalegeltetésre örmények, erdélyi kereskedők bérelnek ki, és az ökrökkel, miután jól meghízlalták, kereskedést űznek egészen Bécsig." „Gyakran előfordul, hogy itt • marhák egész télen a pusztákon legelnek, kivált ha a föld nincs vágy csak kevés hóval van fedve." „Egyébként itt csűrök nincsenek, ahova a levágott gabonát be lehetne rakni, hanem a szántóföldek bizonyos helyein asztagba rakják, vagy a mezőkön épített aklok mellé hordják össze, keményebb vagy havasabb télen ugyanis ezekbe zárják a marhákat, hogy szalmával és szénával takarmányozzák."

r> Gyula első szállásai a kaszálókig szolgáló pusztákon keletkeztek, 1819-ben pedig, mikor a lakosság cgyiésze az egynapi járóföldnél is messzebb eső Csorváson kapta ki a szántóföldjeit, sokan véglegesen ki is költöztek az itteni szántóföldi tanyáikra, sőt külön temetőt is kaptak.

7 . Részletes kutatások hiányában ezidőszerint nem lehet pontosan megállapítani sem a földesúri puszták benépesedésének menetét, sem az egyes falvak és városok tanyatelepüléseinek kezdeti időpontját. Az bizoriyos, hogy a földesurak házi kezelésében levő — tehát a jobbágyok telkei után kiosztott vagy az általuk bérbevett területeken kívül fentmaradó — puszták nagyrésze sokáig a fentebb említett örmény sőrekereskedők bérletében volt. Az ilyen pusztákon álló szállások tehát csupán az állattartás érdekeit szolgálták, a szállásokon lakó pásztorok pedig nagyrészt idegenek, főleg erdélyiek.

8 De éppen ilyen zavarban vagyunk a városok és falvak határain keletkezett tanyatelepülések történetét illetően is. Haán Lajos szerint 6. Haán Lajos+ Békés megye hajdana. Pest, 1870. II. k. 290 és köv. 11. 7. Scherer Ferenc: Gyula város története. Gyula, 1938. 423—424 1. 8. Haán Lajos: Id. h. II. 290 1.; „Minthogy az idevaló puszták árendátorai leginkább Erdélyből szoktak tselédeket és pásztorokat fogadni, igen jól esnék, ha aszerint reguláztatnák az Erdélyből kijövő szolgaszemélyek is" írja Békés megye a tolvajkodás megakadályozására készített reguláció tervezetéhez tett javaslatában, amely elsősorban a pusztákon lakó cselédek és pásztorok útlevéllel való ellátását írta elő a falvaknak és földesuraknak. A javaslat teljes szövege Nyíregyháza, All. lvt. Fasc. 11. No. 186:1795.