Balogh István: Tanyák és majorok Békés megyében a XVIII-XIX. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 25. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

Magyarországon 1910-ben írták először össze a városok és falvak külterületein lakókat. Békés megyében ekkor 91 290 lélek lakott a zárt településeken kívül, ugyanakkor az egész megyében 298 710 lakos élt, tehát a megye 27 városában és falujában élő lakosságnak 30.5° o-a volt külterületi lakó. Szarvas, .Endrőd, Békéssámson, Csorvás, Füzesgyarmat lakóinak fele, Békésszentandrás, Szentetornya, Kondoros, Nagyszénás lakosságának több mint fele, Békés, Békéscsaba, Doboz, Gyoma lakóinak harmada, Gyula és Szeghalom lakóinak negyede pusztákon, tanyákon és szőlőskertekben lakott.

1 A belső területek és a határ lakói száma közötti arány igen nagy, a külterületi és belterületi népesség ilyen megoszlását csak a DunaTisza közén és Csanád megye néhány helyén találjuk. Békés megye az első világháború előtt a tanyástelepülés jellegzetes tája volt, ahol ennek az újabbkori településformának minden változatát meg lehetett találni. Egyaránt megvolt itt az uradalmi major, a paraszti tanya különböző típusa, az egykori szőlőskertek helyén kialakult, többékevésbbé zárt külterületi lakónegyed. Mindenik településforma más-más gazdasági és társadalmi képletet jelentett és mindegyik, a parasztság történetében végbement társadalmi fejlődés következménye.

2 A majorok, az uradalmi tanyák, amennyiben 1848 előtt már állottak, a földesurak házi kezelésben művelt allodialis birtokain voltak, amelyek földjén a mezőgazdasági munkát a hozzájuk tartozó falvak jobbágysága robotban végezte. A gazdálkodás céljának megfelelően néhány gazdasági épület körül elhelyezett kevésszámú cselédlakás volt a puszta központja, ahol a vezető ispán is lakott. Békés megyében a XIX. század első felében 85 puszta volt, de közülük egy, Kígyós már 1839-ben jelentős számú népességgel be is, volt telepítve.

3 Egyikmásik pusztán esetleg több falu, vagy város is osztozott, mint Kondoson Endrőd és Szarvas, vagy Kamuton Békéscsaba és Békés. Ezek a puszták az egykori Harruckern birtokot öröklő Károlyi, Wenckheim és más földesurak tulajdonában voltak, s részben a jobbágyok telek után járó úrbéres földjei terültek el rajtuk, részben a tehetősebb falvak, mezővárosok bérelték legelőnek, vagy szántónak. Máskor egy egy pusztát egy vagy több bérlő csupán legelőnek bérelt. 1. Magyar Stat. Közi. Üj sor. 42. k. Bp, 1912. 576—580 1. 2. A tanyák osztályozásáról lásd Erdei Ferenc: Magyar tanyák Bp., én. 1—37 1. 3. Fényes Elek: Magyarországnak és hozzákapcsolt részeknek mostani állapotja. Pest. 1839. IV. k. 8 1.