Balogh István: Tanyák és majorok Békés megyében a XVIII-XIX. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 25. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

éppen csak elegendő. „Már magában véve az is nagy haszon, hogy a földje javítására szolgáló trágya is helyben vagyon és nem kell neki messzi fuvarozni." A rossz úton ezt bizonyosan elmulasztaná, aminek ismét a földje és a termelés vallaná kárát. A földtulajdonosok a faluban laknak, ahol gyermekeik oktatásban részesülnek. A tanya csak gazdasági üzem, amely nem szolgál állandó lakásra. A kintlakó cselédek a gazdák felügyelete alatt élnek és a fennálló rendszabályok szerint gyermekeiknek 12 éves korukig iskolába kell járni. Különben legtöbb faluban külön tanácsbeli személy van, akinek a tanyai lakosságra való felügyelet a kötelessége. „Ezen kívül felemlíteni bátorkodom azt is, hogy Békésmegyében több helyen már is nagyobb számban él, s mondhatni falut képező rendben vannak a tanyák össze építve, mint például a csabai és szarvasi, mely községek magukat még a forradalom előtt megváltották és ahol a tagosítás és elkülönözés már megtörtént és itt is csak ez tehette a tanyák öszpontosítását lehetségessé. Más helyeken, ha nem is össze, de mindenesetre nem oly széjjelszórva vannak, hogy a közfelügyelettől elvonva lennének."

20 Békés megye főnöke az elutasító véleménnyel nem állott egyedül. A többi megyefőnökök — Csanád kivételével — mindnyájan nyomós érvekkel mutattak rá a terv kivihetetlenségére. Éppen ezért a nagyváradi helytartóság a jelentések egybevetése után arra a véleményre jutott, hogy a nagy majorságokat, ahol számos cseléd lakik és a zsandárság ellenőrizheti, nem kell megszüntetni. A paraszttanyák, amelyek a nagy határú falvak területén állanak két csoportra oszthatók. Az egyik csoportba tartoznak az olyan tanyák, amelyekben télen-nyáron laknak, a másikba olyanok, amelyekben csak a nyári munka idején tartózkodnak. Az első csoportbelieket meg kellene hagyni, egy határba kikerekíteni, számukra templomot, • községházát, iskola építeni és belőlük eszmei községet alkotni, külön közigazgatással. Ezek lassanként valóságos faluvá alakulnának át, mert a központban mind többen építenének házat. A második csoportbeli tanyákban csak nyáron kellene megengedni a kint lakást.

21 Ez a javaslat alapjában véve elvetette a tanyák megszüntetésének és összevonásának gondolatát. Ennek ellenére a kormányzó Albrecht főherceg leiratában — nyilván félreértve az elgondolást — arra utasította a helytartóságot, jelentse, miképpen lehetne megvonni a községek határait, amelybe a tanyákat összevonnák, mi lenne a községi berendezés költsége, és miképpen lehetne azok fedezetéről gondoskodni. A helytartóság a rendeletet 1855 elején továbbította a megyékhez. A megyefőnökség alig egy hét múlva, megtette jelentését és lényegében véve megismételte két évvel korábban hangoztatott érveit, hogy a tanyák összevonása olyan költségekkel járna, amely teljesen aláásná az ott élő népesség gazdasági helyzetét. A kormányzat célja 20. Orsz. Lvt. Grossw. Statthalt. 1854. III. C. 21. 21. Szabó István: Id. mü. 188—189. 1.