Balogh István: Tanyák és majorok Békés megyében a XVIII-XIX. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 25. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

marháj oknak sokszor elég nyomorultan gondjokat kell viselniek. Amit a szegény ember a nyári három holnapokban keservesen keresett, azt elkölti a dologtalan téli holnapokban, mert úgy viseli egynéhány darab marhájának gondját, hogy azt soha nem vakarja és tisztogatja, hanem tsak kétszer napjában imigy-amugy megitatja és eteti, és egész nap egyebet nem teszen, az éjszakának hosszát pedig trágár beszédekkel vagy hazug mesékkel, henyéléssel tölti."

12 ' A szállások megszüntetését tehát Tessedik szerint erkölcsi, nevelési és rendészeti indokok egyaránt ajánlják. A nagy határú falvak területén kisebb falvakat kell telepíteni. Az ideális falu szerinte a szabályos alaprajzú, nem túl nagy határú település, amelyben a belső telek legalább egy hold, hogy ott elegendő munkát találjon a lakó és ezáltal „annál könnyebben adja magát az ő kedvenc szállásának elhagyására." Amit a kormányhatóságok hatalmi szóval nem tudtak elvégezni, Tessedik jószándékú agitációja még kevésbé nem tudta megoldani. Ellene állott ennek a fennálló tulajdonjogi rend, a társadalmi szerkezet és a gazdasági tényező, mert hiszen mindezeket gyökeresen meg kellett volna változtatni. A tanyák tehát tovább éltek, sőt szaporodtak is, anélkül, hogy a korán jelentkező szociális, művelődési és közbiztonsági hátrányok egész fennállásuk alatt megszűntek volna. A XVIII. századi hatóságok az egészben csak a legutóbbi problémát vették észre — s mivel a kialakulóban levő rendszer társadalmi és gazdasági alapjait nem tudták megváltoztatni, legalább a közrend- és vagyonbiztonságot igyekeztek valamiképpen biztosítani. Ezért merült fel még egyszer a XVIII. század végén a tanya- és szálláskérdés rendezésének szüksége. Az újabb akció 1792-ben indult, okot az Arad megyében és temesi bánságban elhatalmasodott rablóvilág adta. Nagyszabású előkészület után — az illető megyék megbízottjaiból összeállított, a királyi személynök elnöklete alatt tanácskozó regnicoláris bizottságnak az lett volna a feladata, hogy az országgyűlés elé javaslatot terjesszen az akkor már több évtizede fennálló probléma megoldására. A törvényből ugyan semmi sem lett, de hosszas tanácskozás után 1794-ben megszületett a nagy szabályozás, amely kimondta, hogy az elburjánzott tolvajlásokat szállások, majorok ellenőrzésével kell megakadályozni. Ezért elrendelte, „hogy minden megye írja össze a szállásokat, a szükségteleneket szüntesse meg, a megmaradókat pedig vonja öszsze." A földesurak a majorjaik élére megbízható ispánokat állítsanak, akik minden előforduló rendzavarásról jelentést tegyenek. Ugyanezek a rendelkezések vonatkoznak a dohánykertészek telepeire is. Az utaktól távoleső csárdákat le kell bontani és az utak mellett újból felépíteni.

13 12. Teschedik Sámuel: A parasztember Magyarországban. Ford. Kónyi J. Fées, 1786. 61, 222—236, 254 1. 13. Orsz. Levéltár. Helytartó Tanács. Publ. pol. 5—24. Normale. A helytartó tanács rendelete 4052/1794 sz. alatt nyomtatásban is megjelent és annak 18. pontja szól közvetve a tanyákról.