Balogh István: Tanyák és majorok Békés megyében a XVIII-XIX. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 25. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

Az a rendelet volt a másfél évtizeddel korábban kezdett, de akkor is végrehajtatlanul maradt akció végső utórezgése. Megszerkesztői, a helytartótanács hivatalnokai aligha tudták, hogy milyen lényeges különbség van a pusztákon álló földesúri majorok, a paraszti földeken álló szállások, a dohánykertészek telepített falvai és a hegyvidéki szórványtelepülések közt. Mindezeket egyetlen generális intézkedéssel kívánták megszüntetni, tekintet nélkül arra, hogy milyen birtok- és tulajdonjogi, gazdasági és társadalmi érdekeket érintettek volna ezzel. A körrendelet különben is csupán keretnek volt szánva, amelyet minden megye a maga adottságainak és lehetőségeinek megfelelően töltött volna ki, megalkotva e tárgyban a saját statútumát. A statútum tervezetét minden megyének fel kellett küldeni a helytartótanácsnak. Legtöbb megye meg is alkotta ezt, de majd mindenik megelégedett azzal, hogy a hosszú rendeletnek számos — általa végrehajtónak vélt — pontját szószerint átvette, másokat pedig elhagyott belőle. Békés megye 1794 június 27-én kelt észrevételében is alig van valami ellenvetés, csupán egy pont és éppen a tanyákra vonatkozó váltott ki ellenkezést. A tanyák és szállások léteznek, azokat sem megszüntetni, sem összevonni nem lehet, csupán annyit kíván kimondatni, hogy az olyan szállástulajdonos, aki lopott jószágot lappangtat, vagy éppenséggel lopásban részes „szállásától és földjétől megfosztasson örökre. Az olyan külső kertész- és szállásházakban lakók, kik ott számon és szükségen felül lappangnak, és közterhet, mások szolgálattját elkerülvén, henye módon töltik az időt, reá szoríttassanak arra, hogy a helységbe be menjenek lakni és ottan magokat és életek módját alkalmaztassák a többi lakosokhoz és cselédekhez."

14 A XVIII. század második felében tehet Békés megyében bebizonyíthatóan vannak mezei szállások, ezek mellett uradalmi majorok és dohánykertész telepek, amelyeken jelentős számú népesség él kint állandóan. Ezeket azonban megszüntetni nem lehet, éppen ezért a megyei hatóság csak a szükségtelenül ott tartózkodókat és a közbiztonságra veszélyes elemeket kívánja eltávolítani.

15 Az 1794-i rendelet idevonatkozó részére egy fél évszázad múlva ismét megindult akció során újból hivatkoznak. A dolgok menetét igazgatási intézkedésekkel amúgy sem lehetett feltartóztatni. A XVIII. század utolsó éveiben, de főleg a napóleoni háborúk gabonakonjuktúrája következtében a földesurak is mind nagyobb területet fogtak eke alá éppen Békés megyében, s a falvaktól távolabb első pusztáikra ekkoriban kezdtek nagyobb számban majo14. Békés megy átírása Szabolcs megyéhez. NYÁL. Fasc. 11. no. 186:1795. 15. A helytartótanács rendeletének idevonatkozó részét különben sehol sem hajtották végre, ellenben sok pontja mégis megvalósult, így többek között a cselédeknek, majorosoknak, pásztoroknak személyleírást is tartalmazó passussal való ellátása, az állatforgalom, vásárok, korcsmák, mészárszékek, csárdák ellenőrzése. A rendelkezések nagy része az 1850-es években is érvényben volt, sőt az az 1850-ea évek tanyarendezésénél hivatkoztak is rá. <