Ifj. Bartók Béla - Vargyas Lajos: Bartók Béla Békés megyei kapcsolatai - Az Alföld és Bartók békési gyűjtése a folklórkutatásban (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 24. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)
Vargyas Lajos: Az Alföld és Bartók békési gyűjtése a folklórkutatásban
típusok, az erdélyies díszítésmódnak még többször felbukkanó maradványa, elég sokrétű hangszeres tánczene és hasonlók. Kezdjük világosan látni, hogy amit Erdély máig megőrzött, az az Alföldről fokozatosan kelet felé visszahúzódó, régi, közmagyar sajátság. De tovább is mehetünk. Nemcsak kelet felé lehet megállapítani az Alföld kölcsönadó jellegét, hanem észak és nyugat felé éppen úgy. Egy sereg pásztornóta él palócoknál, az Alföldre nyíló északi völgyek falvaiban, valamint a Duna mentén kétoldalt fel egészen Pozsonyig. Ezeknek szövegei legtöbbször elárulják származásukat, mert Alföldről, Hortobágyról szólanak, amellett mind dallamaikról, mind szövegeikről ki tudjuk mutatni, hogy az aföldi pásztorság legkedveltebb dalai. Ezek mellett más, nem pásztori jellegű régi dalokban is megállapíthatjuk ugyanezt a területi kapcsolatot. A ritkábban feljegyzett, de nagyobb területen szétszórva megtalálható alföldi típusoknak egy ilyen „Alföldre nyíló", összefüggő területen tapasztalható következetes jelentkezése kétségtelenül mutatja a terjedés irányát a nyelvterület szívéből a szélek felé. Hasonló jelenségeket találunk a balladában is, csak ott még biztosabban megállapítható, hogy az Alföld a kiindulópont s az eredeti sajátságok őrzője. Különösen Kálmány szegedvidéki gyűjtésének egyes darabjai adnak értékes támpontot kezünkbe, ha az összehasonlító vizsgálatok fényénél vesszük szemügyre balladáinkat. Szegedről került elő több olyan szöveg-ds, amely sehol másutt nem ismeretes a magyarság körében: a Komáromi szép lány vagy a Gyönyörű Bán Kata. Ezekről azt hittük, hogy töredékes vagy keveredett formák, amelyek éppen az alföldi hagyomány nagyobb pusztulása folyamán jöttek létre, s nem irányadók a típusvizsgálatokban. Különösen a Gyönyörű Bán Katáról hihettük mindezt, amelyben valóban két ismert balladának elemei fordulnak elő keveredetten: a Molnár Anna és a gyermekeit elhagyó Budai Ilona részletei, egyéb, már teljesen mesés elemek kíséretében. Emellett az „egy adat nem adat" elve is igen erősen esett latba ezekkel a szövegekkel szemben; mit csináljunk ilyen magukban álló, töredezett, s nem minden részletükben világos formákkal? Mikor azután kiderült, hogy a Komáromi szép lány története francia-breton ballada-mesét és részleteket tartalmaz, s hogy à magyar szöveg részletei megtalálhatók szomszédainknál, s ugyanígy a Gyönyörű Bán Kata fogalmazásának részletei és meséjének lényege is, akkor beláttuk, hogy ezúttal sem romlással van dolgunk, hanem utolsó pillanatig őrzött eredeti sajátsággal, nem a kiveszés folyamatában alakult, egyszeri furcsasággal, hanem valaha az egész nyelvterületen elterjedt, régi hagyománnyal, amit egyedül itt tartott fenn a népi emlékezet. Még világosabb ez a Három árva példáján. Ez a balladánk el van terjedve a magyarság egész területén, a Dunántúl legnyugatibb sarkától Moldváig. De nem mindenütt egyenlően teljes, nincsenek mindenütt meg minden egyes motívumai. Minthogy többnyire a magyarországi változatok a töredékesek és az erdélyiek a teljesebbek
