Erdei Aranka: Adatok Körösnagyharsány parasztságának történetéhez (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 23. Gyula, 1961)

fennhatóság alatt levő Kallóba „erőltették törvénykezésre", „úgy akarják arra a pártra szoktatni őket". Ismeretes ugyanis, hogy magyar részről igazságszolgáltatási vagy más birtokügyekben nem ismerték el a török bírók illetékességét, törvénnyel tilalmazták, hogy a nép vitás ügyeit a török bíróhoz, Váradra vigye. A vasvári béke értelmében Székelyhíd várát le kellett rombolniuk az erdélyieknek. Ekkor Somlyó vette át a szerepét. Ettől az időtől kezdve a törvénykezés menete a következőképpen alakult a bihari hajdúvárosok számára, „elsőben füstin" kezdvén a törvényt, azután a szolgabíró eleiben, azután Somlóban a kapitány revisiójára bocsáttatott a tizenkétforintos bírság.''

1 A XVII. század második felében tehát a következőképpen alakult a harsányiak élete. Török uralom alá kerültek, ez sorsuk rosszabbodását jelenti, mert adózniuk kell a török földesuraknak, de emellett a fejedelem számára is termény- és pénzszolgáltatásokat kell teljesíteniük. A 70-es években a bujdosók is erre a vidékre vonulnak. Harsány is azok közé a helységek közé tartozott, ahol Thököly kurucaival több ízben tartott gyűlést, sőt a kurucok támogatására fogadott francia tisztek vezetése alatt álló segédcsapatok is itt táboroztak egy ideig. Ez újabb terheket jelentett. Mert egy-egy gyűlés alkalmával 70—80 főember, meg azok cselédsége szállt ilyenkor a falu mellé sátrakba. Thököly maga írta, hogy „Az mely falu vagy város mellett szállunk, teszünk annyi kárt mezejében, hogy a quartelyben levő katona sok hetekig is belőle élhetne".

52 A pusztítást csak fokozta, hogy a bujdosókat üldöző királypárti csapatok is bebecsaptak, és ha nem találtak kurucokat, akkor a szállásadókat fosztották ki. A nagy nyomorgattatás ellenére a nép elszakíthatatlanul ragaszkodott szülőföldjéhez. "Ha összevetjük a hajdúkiváltságlevélben felsorolt családneveket egy 1688-ból való dézsmajegyzék adataival, azt tapasztaljuk, hogy az 1631-ben előforduló 50 családnévből 21 a század végén is megvan Harsányban. Tehát a váradi ostrom nagy pusztításai után a régi hajdúcsaládoknak körülbelül fele visszatért otthonába, amely népes községgé lett, mert a hozzátelepedettekkel együtt a családfők száma 122-re emelkedett.

53 51. E. O. E. XVI. 162. 52. Karácsonyi János: Biharmegye magyar népe a kurucz világban. Biharvármegyei és nagyváradi régészeti és történelmi egylet 1901/1902-iki évkönyve. Nagyvárad 1902. 48. Történelmi Tár. Új folyam. XII. Bp. 1911. 175. A Debreczeni Diarium. 1684. „Beszélik, hogy a tumultus és insurrectio indíttatott azon, hogy midőn a szalontai, harsányi emberek a tihaja előtt kísértetvén, panaszolkodtanak volna a Tököly Fejedelemnek reájok hajtott marhái, juhai miatt való éhenhalásra és pusztulásra jutának felől, az Tihája, nyakokba kötelet vettetvén." 53. Consrciptiones decimarum com. Bihar. 1688. O. L. kamarai lt. A török megszállás után a hajdúkatonák egy része nem tér vissza szülőföldjére, hanem a szomszédos városbeliek és nemesek példájához hasonlóan Erdélybe telepszik át. Az Erdélybe menekültek ügyével az országgyűlések külön törvényekben foglalkoztak. Jakó Zsigmond: Üjkori roman települések Erdélyben és a patriumban. 541. E. O. E. XTV. 124. E. O. E. XIV. 331. — Az 1668. évi erdélyi országgyűlés XXXV. tc. a következőképpen rendelkezett- „a partiumbeliek a Tordán nekik conferáltatott pusztákat és uratlan sessiojokat felosztották, némelyek helyeket elfoglalván — attó fogva pusztán hagyják, gondot nem viselnek reá szomszédjuk kárára, — ezeket el kell venni és más exulált partiuminak adni, kik mint sarítjaikon építhessenek rajta. E. O. E. XV. 114. 175.