Erdei Aranka: Adatok Körösnagyharsány parasztságának történetéhez (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 23. Gyula, 1961)

Annál megdöbbentőbb a pusztulásnak az a képe, amely lö92-ben elénk tárul. Várad felszabadításának éve ez, és egyben a Körösök népének harmadik „nagy futása". Harsány már az előző évek hadjáratai során elpusztult, lakói is mind egy szálig elmenekülhettek, mert 1692-ben, mikor a királyi kamara tisztviselői összeírják a megyét, Harsányt azok között a községek között sorolják fel, amelyek emberemlékezet óta lakatlanok.

54 A századvég eseményei méltán jelentik a második nagy fordulópontot a hajdú városok életében. Ugyanis a bécsi udvar Bihar megyét, mint előzőleg török uralom alatt levő területet, teljes egészében új szerzeménynek tekintette. A birtok jog elismerését, birtokeladás- és adományozás jogát a bécsi udvari kamara magának tartotta fenn.*A szabad hajdúvárosokat különös gonddal kívánta az udvar összeíratni, mert kiváltságaikat nem ismerte el.

55 Harsány útja elvált a többi volt hajdúvárostól, bár a későbbiek során sorsuk alakulásában sok hasonlóságot látunk. 1693-ban a harsányiak visszakerültek a középkori tulajdonosnak, a váradi káptalanak a birtokába.

56 1694-ben már elrendelte az udvar, hogy a püspökségi és káptalani javak dézmájának felét a váradi praesidium ellátására szolgáltassák át.

57 A török kiűzése után a nyugalom nem állt helyre a megyében, hanem csak a sérelmek halmozódtak. A felszabadító harcok pusztításai következtében az elszegényedés elérte tetőfokát. A volt hajdúvárosok földesúri iga alá jutása is hozzájárult az elégedetlenség fokozódásához. Ha mindehhez hozzávesszük még a nagy hadsereg nyomasztó beszállásolását, az új hadi- és kamarai tisztek önkényét, a megszokott birtokviszonyok felforgatását, a sokféle adó kegyetlen behajtását, érthetővé válik, hogy 1703-ban a bihari jobbágyság volt az, amelyik a Tiszahát mellett megadta az indító lökést a Rákócziszabadságharc kibontakozásához.

58 54. Mezősi i. m. 118. 55. U. o. 203. 56. U. o. 228. — Benkovich Ágoston püspüknek és a váradi káptalannak I. Lipót 1693-ban az összes régi egyházi birtokokat visszaadta. 57. O. L. kamarai It. Acta ecclesiastica. Fasc. 15. nr. 28. 58. Gottreich László: A bihari nép harca 1703—1704-ben. Hadtörténelmi Közlemények Bp. 1955. 3—4. 92. — 1697-ben a császárhű megyei tisztikar panaszkodott, hogy az újabban kivetett 3000 köböl gabonát nem tudja megadni, mert az ott állomásozó Páldeák és Pálffy ezredek annyira kiélték, hogy a lakosoknak semmi sem sem maradt és kénytelenek elbujdosni, u. o. 99. 1703 őszén a fejedelem hadai már mélyen benn jártak az északnyugati Felvidéken, és előretörtek a Körösök vidékén. Rádai Pál iratai. I. 1703—1706. Bp. 1955. 13. A hajdúvárosok részvételére lásd még: Gyula város oklevéltára. Szerk: Veress Endre Gyula, 1938. 470. „A Bihar vármegyei hajdúvárosok kérése adománylevelük mielőbbi kiadása végett" nincs kiadva armálisuk ,.a Nemes vármegyétől szekerezéssel és minden rendbéli egyéb onusokkal terheltetnek, holott elejitül fogva az fennálló hadban continuusok voltak, s sokan közülök életeket is az haza szabadságáért letették." Károlyi Sándor tábornok levele 1706. június 10-ről a gyulai táborból II. Rákóczi Ferenc fejedelemhez.