Erdei Aranka: Adatok Körösnagyharsány parasztságának történetéhez (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 23. Gyula, 1961)

A megyével az igazságszolgáltatás, a törvénykezés szálai fűzték össze a hajdú városokat. A szabolcsi hajdúk számára adott kassai főkapitányi instrukció a hajdúváros kapitányát bírói hatáskörrel ruházta fel. Az erdélyiek a joghatóságuk alá tartozó „apró" hajdúvárosok önálló igazságszolgáltatási jogát nem ismerték el „minden törvényt adjudicálnak és exequálnak holott arról privilégiumok nincsen"; „a latrokat a viceispánok kezébe adják".

35 A Bihar megyei hajdúságot az 1634. törvény Bihar megyéhez kapcsolja igazságszolgáltatási tekintetben.

36 A hajdúk katonáskodási kötelezettségük mellett még egy terhet viseltek. Országgyűlési adómegajánlásaik szerint általában fejenkénti egy tallér megadását vállalták más Bihar megyei kiváltságos mezővárosok és az úgynevezett taxás városok példájára.

37 A fentiek alapján megállapítható, hogy az „apró" hajdúvárosok élete, különbözött a szabolcsiakétól. Eszerint a harsányi fejlődést a következőképpen körvonalazhatnánk. A községet Bocskai mint magánfóldesúr szerzi meg, fejedelemsége idején hajdúvárosi rangra emeli, a későbbiek folyamán utódai ezt megerősítik. A harsányi hajdúvitézek fegyveres szolgálataik fejében, melyet a viceispán, illetve a bihari főispán — a váradi kapitány — zászlaja alatt teljesítenek, a község szántóinak, rétjeinek, vizeinek és minden más földesúri hasznovételének birtokába jutnak, önmaguk kormányozzák magukat a község belső gazdasági rendjét illetően, a vármegye törvényétől csak kisebb ügyekben vannak „megkülönböztetve", mert igazságszolgáltatásukban fellebbviteli fórumuk a vármegye. Szervezetük katonai, élükön hadnagy áll. A harsányiak nagy „futása" Ismeretes, hogy a hajdúkatonák letelepítésük előtt a jó zsold reményében a császár szolgálatába is elszegődtek, csak a török oldalán nem harcoltak soha.

38 Bocskai „nagy földnek bástyául" telepítette le őket. Nézzük meg, hogyan teljesítették ezt a feladatukat, hogyan harcoltak a nyugatról és délről induló támadások ellen? Ez a harc nem kevesebbért, mint a magyarság megmaradásáért folyt. Jól látták ezt a korabeliek is, bizonyság reá Nagy András hajdú főkapitánynak Nyáry Pálhoz írt levele: „Halljuk eleitől fogván, hogy az a két tar között az egy hajasnak el kell veszni, mely mondás félő, hogy be ne kezgyen teljesedni az mint most az állapot vagyon országunkban". A végvári vidék már eleve arra a sorsra volt ítélve, melyet Méhemet nagyvezér a végváraknak szánt, mondván, hogy itt teljesen ki kell irtani a magyarokat, akik sok háborúságra és 35. E. O. E. XVI. 416, VIII. 132, XIX. 28f-. 36. U. o. XIX. k. 402. 37. U. o. XIII. 525. XIV. 19. 38. Tört. Tár. 1879. 233; Péchi Simon levele: ,, . . . tudja kegyelmed az előtt is mennyi kárára búsulására lön mind Erdélynek mind Magyarországnak az hajdúság fenforgása. sokat tanullak azulta. ha még egyszer szárnyokra kelhetnek, nem tudom, mint az rajt, ki fogja őket kosárban."