Erdei Aranka: Adatok Körösnagyharsány parasztságának történetéhez (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 23. Gyula, 1961)

költségre adnak egyre okot.

39 A megye területe még nem is érintkezik közvetlenül a törökkel, mégis már 1554-ben megindul a hódoltatás Várad irányában. Gyula vára eleste után az összes porták 41,02%-a a töröknek adózik/'

0 Azoknak a falvaknak a behódolását, török részre való adófizetését, amelyek az úgynevezett defterekbe be voltak írva, a fejedelmek is elismerték. A török szpáhik azonban csak a legritkább esetekben alkalmazkodtak a defterekben leírt rendhez. Sanyargatásaikkal szinte arra kényszerítették a falvak népét, hogy önként ajánlkozzanak a behódolásra, ugyanis a behódoltakra kevesebb terhet róttak. A falvak szerencsétlen népe sok esetben a fejedelemhez fordult oltalomért. Néha sikerült is egyes bégek hatalmaskodásai ellen oltalomlevelet szereznie, természetesen ez a szomszéd szandzsákbeli bégtől nem jelentett oltalmat. A Körösök mellékének népe különösen sokat szenvedett a gyulai, szolnoki és jenéi bégek becsapásaitól. Kifogyhatatlanok a panaszok a jobbágyok ajkán. A harsányiaknak és az egyik gyulai bégnek a perlekedésébe még maga a fejedelem is beavatkozott. Báthory Zsigmond 1588. szeptember 16-án a portára menő és az évi adót vivő követeinek a következő utasítást adta: „Másodszor panaszkodgyanak errül is, hogy az miképpen most a Gyulai—Olaj—Bék Huzaim Harsány nevű falut bír azt az előtte ide mihozzánk tartozók birták, mellynek molnát, ki csak ott Harsányhoz vagyon közel most is, egy idevaló nemes ember bírja, kit most azon Olaj—Bék az faluhoz Harsánhoz akarna foglalni, és avval edgyütt bírni, sőt azon malomra ez minap reá küldvén, az malom vasait is elvitte volna." A porta parancsa hiába figyelmeztette a temesvári basa útján a gyulaiakat, mert még egy év múlva is folyt a levelezés az engedetlen gyulai törökök ügyében/

11 A XVI. századbeli nagy pusztítást Várad 1598. évi ostroma fejezte be. Ekkor jut sok Várad környéki falu teljes pusztulásra. Ismeretes, hogy középkori okleveleink Kis- és Nagy-Harsányt emlegetnek. Feltételezhetjük, hogy Kis-Harsány a Várad ostromára felvonuló török és tatár csapatok pusztításai után már többé nem épült meg, hanem megmaradt lakói a Sebes-Körös balpartján fekvő Nagy-Harsányba települtek.

42 39. Szabó István: A magyarság életrajza i. m. 91. 40. A behódolt falvak jegyzéke — lásd: Lukinich i. m. 83 és 177. 41. Haan—Zsilinszky: Békésmegyei Oklevéltár. Budapest, 1877. 194. Báthory Zsigmond 1588. szeptember 16-án kelt utasítása: „Adgyák elejbe azért ezt a portának, hogy nem hogy az molnához valami, de az falujához is az Olaj-béknek semmi köze nincsen, mert Csaffer Bassa Békésnél mikor táborban volt, akkor kapott volt egynéhány bé az Harsányiakban mind fenyítékkel s mind egyébképen kényszerítette őket, hogy hozzá hallgassanak, de errül ugyan akkor az Bassát megtaláltuk volt és az Bassa mint eő magokat, s mint marhájokat megadatta és elbocsátotta véle, hanem azután izengetett reájok és mint fenyegetéssel, rablással osztán őket ugyan az porta híre és engedelme nélkül kénszerítésbül ugy vette arra, hogy hozzá hallgassanak és neki szolgáljanak." 42. A Sebes Körös jobb partján fekvő Kis-Harsány emlékét egy dűlőnév tartja fenn. Csomor János i. m. 392. — Bihar m. Térképgyűjteménye. 1802 és 1815-ből való kéziratos térképek. Debreceni Állami Levéltár (ezután: D. A. L.). A község neve a XVIII. századi forrásokban csak Harsány.