Szabó Ferenc: Dologház Gyulán 1837-1846 (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 22. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

csét akarják jobbá tenni. Ez történt Arad megyében 1821-től

22 s annak példáját követve Gyulán is 1837-től. Az országban eleinte működő néhány dologház jó lehetőséget nyújtott a többi megyének arra, hogy tapasztalatokat szerezhessenek és hasonló, jövedelmező vállalkozásba fogjanak. Ilyen előzmények után kerül sor az 1840-es országgyűlésen a büntetőrendszer megjavítása céljából kinevezett bizottság megalakítására. A megbízatás szerint e küldöttségnek a külföldi eredmények és a hazai lehetőségek szem előtt tartásával kellett javaslatait előterjesztenie, kitérve a részletproblémákra is. A kiküldött választmány tagjai között Eötvös József is szerepelt, részt vett még benne Békés megyéből Lánczy József főispán, majd báró Wenckheim Béla. Az egész országból összegyűjtött vélemények és staitsztikai adatok alapján a bizottság egészen részletes törvényjavaslatot dolgozott ki, amelyben erősen tükröződnek Eötvösnek és barátainak nézetei is, fő értelmi szerzője azonban Deák Ferenc volt. E javaslat a börtönök és dologházak kérdését is részletesen érintette. A bizottság hosszabb tanácskozás után a poenitentiaris rendszer mellett döntött,

23 elgondolásait az emberszeretet és a haladás ügyének támogatása jellemezte. A börtönmunkát kötelezővé kívánták tenni,

24 felvetődött bizonyos feltétlenül kikényszerítendő teljesítmény megállapításának szükségessége is. Ügy vélték, hogy a foglyokat feltétlenül mesterségre kell tanítani, tanítókul külső mestereket kell alkalmazni. A napi munkaidőt télen 11 és fél, nyáron 12 órában állapították meg. Javasolták, hogy a kiszabadulók segélyként kapják meg börtönbeli tiszta keresetük 1/5 részét. A rabok munkaerejét és élelmezését tőkés bérlőknek tanácsolták kiadni. Megszabták ezen kívül a börtönök és dologházak szervezeti felépítésének, igazgatásának rendjét is.

25 A törvényjavaslat az 1843—44. évi országgyűlésen került tárgyalásra. A halálbüntetés eltörlését, az esküdtszék és a szakbíróságok felállítását az alsótábla el is fogadta, mégsem lett belőlük törvény a főrendiház ellenző állásfoglalása miatt.

26 Az előterjesztésnek a rabmunkára vonatkozó kitételei ennek ellenére általános zsinórmértékül szerepeltek a köztudatban. A „rab-dolgoztató intézetek" 1848-ig pontos központi recept nélkül is eléggé megszaporodtak hazánkban. A dologházaknak, általában a rabok szervezett ipari munkájának a hazai gazdaságtörténetben elfoglalt jelentőségét felbecsülve meg kell állapítanunk, hogy nem játszottak iparunk fejlődésében lényeges szerepet, mindvégig kis körre korlátozódtak csupán. Magyarországi funk22. Dankó János: Fogházi dolgozó Intézet, Aradvármegyében. Tudományos Gyűjtemény, 1831. (XV. évf.) III. köt., 47. és Mérei i. m. 52. 23. Fayer László (szerk): Az 1843-iki büntetőjogi javaslatok anyaggyűjteménye. II. köt. Bp.. 1898. 34624. U. ott. 25. U. ott 14., 13—19., 20., 41., 53., 58., 349. 26. Mérei—Spira i. m. 230. és Gyulai Állami Levéltár, Békés vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei 1844. 1120. (Követi jelentés).