Szabó Ferenc: Dologház Gyulán 1837-1846 (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 22. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

ciójuk elsősorban az volt, hogy a börtönbezártak ingyenes munkaerejét kihasználták, a nemkívánatos, nincstelen, csavargó elemek szemmeltartására szolgáltak,

27 az eredeti tőkefelhalmozás jelenségei voltak.

28 Az angliai viszonyokkal összehasonlítva a magyarországi kapitalizálódás gyengeségét mutatja az, hogy szándék sok helyütt volt ugyan a munka nélkül kóborló, de perbe nem fogott nincstelenek dologházba kényszerítésére, de ehhez legtöbbször hiányzott a szükséges tőke, így csak néhány városban lett belőle valóság (Pest, Arad). A rabokat a középkorban is dolgoztatták (bányászat, sáncmunkák, útkövezés, stb.), de a munkára kényszerítés ilyenféle formája már határozottan kapitalista, üzleti szellemtől áthatott megoldás a büntetőrendszer keretein belül. Leginkább mutatja ezt a tőkés vállalkozók feltűnése és bekapcsolódása a dologház munkájának megszervezésébe és kiaknázásába. A magyar viszonyok elmaradottságáról tanúskodik, hogy nem egyszer a megyék nemesei rész vény társaságszerűen, vagy a házipénztárból pénzelték a dologházak felállítását, a kereskedők, ipari vállalkozók nem jelentkeztek,

29 oly kevés volt belőlük. Nem lényegtelen szempont az sem, hogy a múlt század első felében általános szakmunkáshiány pótlásában, ha csekély mértékben is, de részük volt ezeknek az intézményeknek. Szervezetük általában elérte a manufaktúra kezdetlegesebb fokát, így bennük a munkaerő-kiképzés a kisműhelynél fejlettebb termelési színvonalon történt meg. A dologházak technikája igen elmaradott volt, mégis nagyobb mennyiségben, azonos minőségben és egyszerre tudtak árut szállítani a megyének, a nagybirtoknak vagy a kereskedőnek. Erre a céhiparos műhelye képtelen volt. A bomlóban lévő céhrendszer további meggyengüléséhez így a dologházak is hozzájárultak a maguk módján, hiszen a céhtagok közötti versenybe hivatalos támogatással szóltak bele. Egy kissé a védegyleti gondolat, az Ausztriától független magyar ipar kifejlesztésének szándéka is kísért a dologház felállítások körül. Ballá Károly úgy véli, hogy a rab kézművesek kiképzése a külföldi ipartermékek behozatalának feleslegessé tételéhez vezethet. Szerinte a tömegcikkgyártásban is nagy lehetőségek nyílnak a dologházak előtt. Az onnan kikerült szakmunkásoknak a céhekbe való felvételét is kívánatosnak tartja Ballá.

30 Feltétlenül pozitívum a dologházak működésében az a célkitűzés, hogy szakmát adnak a kiszabaduló rabok egy részének kezébe, keresetük töredékével együtt. A kapitalista munkaszervezet megismertetése, a tőkés munkafegyelembe való beletörés (ez lett a demagóg módon oly sokat hangoztatott erkölcsi javításból!) objektíve szintén a polgári viszonyok kifejlődését segítette. A dologházakban legtöbbször olyan iparágakat űztek (szövés-fonás, posztókészítés, asztalosság stb.), amelyek könnyen elsajátíthatóak vol27. Mérei—Spira i. m. 230 és Mérei: Magyar iparfejlődés i. m. 268., 270. 28. Erre világít rá több ízben Marx Tőkéje is az angliai viszonyok ismertetése során. 29. Ez történt a szegedi fenyítőház esetében is. V. ö. Vájna i. m. I. köt. 330—331. 30 Ballá i. m. 63., 66.