Szabó Ferenc: Dologház Gyulán 1837-1846 (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 22. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)
A haladó középnemesség vezetői lelkes hívei és szószólói voltak a büntetőeljárás és a börtönök reformjának. Az ő munkáikban kap hangot különösen nagy erővel a dologházak létesítésének gondolata is. Mint a modern, polgári elvek szerint működő fegyintézetek, megyei börtönök elengedhetetlen tartozékáról beszélnek ők a rabok ipari jellegű munkára kényszerítésének szervezett formájáról, a börtön mellett működő dologházról. Az ún. „rab-dolgoztató intézetek''^ külföldön már régen közismertek voltak, 5 Magyarországon is próbáikóztak velük a XVIII. század végétől kezdve. (Kassán pl. 1798-tól dologház működött.) 6 Számtalan terv született hasonló intézmények felállítására. Tessedik Sámuel az 1700-as évek végén Békés megyében is dologház létesítését szorgalmazta, bár elsősorban iparfejlesztési szándékkal. 7 A modern, jellegzetesen kapitalista elgondolások szerint kialakított börtönöket és a velük összefüggő szervezett ipari munkát először az Egyesült Államokban valósították meg. A fiatal Amerika gazdasági fellendülése teremtett ehhez alapot. Az újszerű börtönrendszer kialakításának első lépése 1824-ben Auburn városában került bevezetésre. Az auburni fegyházban 1816-ban megvalósították a rabok erkölcsi javulásának elérésére, a foglyok tömeges összezárása helyett, a magányos elhelyezést. 1824-ben, belátva ennek csekély eredményeit, új elképzelést honosítottak meg: a munkátlan egyedüllét helyett nappal teljes csendben, felügyelet mellett, a rabok kötelező közös munkán vettek részt a dologházban és csak éjjel kerültek magános elzárásba. 8 Európa általában ezt, az ún. auburni rendszert (Magyarországon hallgató-rendszernek hívták) vette át és honosította meg, mivel ez lehetőséget nyitott a manufakturális, sőt gyári jellegű munka megszervezésére és így a tőkés igényeket ki tudta elégíteni. A börtönbezártak „erkölcseinek" megjavításáért emeltek szót és az önként vállalt munkát csak ennek fő eszközéül kívánták bevezetni azok a külföldi és hazai, polgári filantrópiától áthatott, igazságügyi szakemberek és politikusok, akik az ún. poenitentiaris (más néven philadelphiai, nálunk magány-rendszer néven emlegetett) rendszer bevezetése mellett kardoskodtak. E szisztéma szerint a foglyok egész napon át magányos cellában voltak és ellenőrzés mellett egyedül dolgoztak. A poenitentiaris rendszer hívei azzal érveltek, hogy a munka ilyen jellegű megszervezése kevésbé jövedelmező ugyan, nem alkalmas üzemszerű termelésre sem, viszont a teljes elkülönítés a rabok egyéniségének ala5. Az első dologház Londonban létesült 1555-ben, a második Amsterdamban 1595-ben, Hamburg lG14-ben, Bécs 1671-ben, Prága 1737-ben* állított fel ilyen intézményt. Magyarországon a Pozsony megyei Szempcen nyílt meg először 1772-ben, onnan Tallosra, majd 1785-ben Szegedre került a várba s ott mint „fenyító'ház" működött 1831-ig. V. ö.: Vájna Károly: Régi hazai büntetések I. köt., Bp., 1906. 7—10., 155—528. 6. Mérei Gyula: Magyar iparfejlődés 1790—1848. Bp., 1951. 49—51. 7. Szántó Imre: A majorsági gazdálkodás uralkodóvá válása. Tanulmányok a parasztság történetéhez 1711—1790. Bp., 1952. 280. 8. Részletesen ismerteti az auburni rendszert: Eötvös József: Vélemény a fogházjavítás ügyében. Pest, 1838. 20—26.
