Szabó Ferenc: Dologház Gyulán 1837-1846 (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 22. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

berképzés is teljesen elenyészően folyt benne. Polgárosító hatása egészen minimális volt csupán. A gyulai intézmény gazdasági szempontból mindvégig eléggé gyökértelen jelenség maradt, létrejöttét a helyi körülmények nem tették feltétlen szükségessé gazdasági viszonylatban, lényegesebb hatást e téren nem fejtett ki. Végeredményben a feudális vármegye kisméretű önálló ipari vállalkozása volt a házipénztár gondjainak enyhítésére. A megye ipari létesítő kedve ezen túl érthetően nem terjedt, emiatt maradtak megvalósulatlanul a továbbfejlesztést célzó tervek. Tőkés üzletember kellett volna (aki megfelelő befektetéssel, összeköttetések, értékesítési lehetőségek birtokában) felszerelésben, profiljában üzemmé fejleszthette volna a dologházat. Ilyen egyén természetesen nemigen akadhatott, Bak Salamon kísérlete erőtlen volt, vitalitás, kockázatvállalás nélkül akart busás jövedelemhez jutni. A dologházat így a feudális viszonyok termelték ki és azok fojtották meg. A fontosabb feladatot, a börtönbe került elégedetlenek ellenállásának megtörését a kényszermunka útján, a dologház szinte tökéletesen és jövedelmezően megoldotta. Ezzel felállításának társadalmi szempontból nagy haszna volt a vármegye számára. Magától értetődően következik az eddigiekből, hogy a mellékesnek szánt cél, „a rab erkölcsök megjavítása" terén semmiféle eredményt nem érhettek el. Morális vonatkozásban a dologház csupán a robotmunka embertelenségét ízleltette meg ismét a foglyokkal, amiben már szabadlábon töltött napjaik idején is bőven volt részük. Ha az ország más dologházairól eddig feltárt hiányos adatok alapján összehasonlításokat teszünk, a gyulai intézményt különösen azért kell figyelemre méltónak tartanunk, mert a másutt általános kísérletezgetés helyett 10 éven keresztül állandó és rendszeres munka folyt falai között. Kis létszáma, fejletlen felszerelése, a háziiparral erősen kapcsolatot tartó munkamenete és termékei miatt a hazai dologházak között másodrangú szerepet játszott. A környék gazdasági arculatát, iparának alacsony színvonalát, a korabeli Gyula mezővárosi jellegét figyelembe véve ez természetes is.. III. CSANÁD ÉS CSONGRÁD MEGYÉK TERVEI ÉS KÍSÉRLETEI DOLOGHÁZ LÉTESÍTÉSÉRE A tűrhetetlen sorsukkal elégedetlen elemek fékentartásának és megfigyelésének szükségességét a szomszédos Csanád és Csongrád megyékben is érezte az uralkodó osztály. Különösen Csongrádban volt sok baj a nincstelenekkel. A gyulai dologház helytörténeti jelentőségének érzékeltetése céljából röviden ismertetjük a két megye hasonló intézmény felállításának szándékából eredt elgondolásait és próbálkozásait. Csanád megye Makón tartott közgyűlésén 1834-ben szólt először a dologház életrehívásáról Nyéky Antal főügyész, abból kiindulva, hogy a vagyontalan foglyokon a rabtartási költségeket nem tudták behaj-