Szabó Ferenc: Dologház Gyulán 1837-1846 (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 22. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

be, de nyilván csak az uradalmaknak volt nagyobb mennyiségben tilolt kenderük eladó. 1844—45-ből arra is van adatunk, hogy Dank Alajos és Fischer Antal gyulai kötélverőktől 20 q, Fischer János ugyancsak gyulai kötélmestertől 40 q „tisztított kenderszál szöszt" vásároltak 8 forintért, illetve 8 forint 30 krajcárért mázsánként.

61 1841-től kezdve nemcsak a dologházban készült fonalat szőtték meg a szövőszékek, hanem bérmunkát is vállaltak. A szövőszékek kapacitását a rabokkal nem bírták kimeríteni. A dologház technikai felszereléséről mindössze annyit tudunk, hogy 3 szövőszékük volt. A fogyó, könnyen törő faalkatrészeket gyulai mesterek készítették el a megyepénztár költségén.

62 Apróbb kéziszerszámokon (pl. a fonalcsirizeléshez szükséges kefe) kívül mást nemigen tartottak a munka megkönnyítésére. Befektetések helyett inkább a bőviben levő emberi erő kihasználása dívott. A munka megszervezése, a foglyok együttdolgoztatása azt mutatja, hogy a gyulai dologház az egyszerűbb fokot képviselő manufaktúrák közé tartozik. Munkaidő tekintetében nem voltak megkötöttségek. A rövid étkezési szüneteket leszámítva, hajnaltól estig (amíg világítani nem kellett) folyt a robot. A dologház teljesítőképessége a foglalkoztatott rabok száma szerint ingadozott. Megbízható adatok nincsenek erre nézve, csak a bérszövésekről vezettek nyilvántartást. 1841. január 6-tól 1842. augusztus 11ig pl. összesen 2231 rőf (1725 méter) zsákvászon készült hozott anyagba külső megrendelőknek.

63 A saját fonalból szőtt vászon mennyi„gére csak az eladásokból lehet következtetni. Nyilvánvalóan ez volt a dologházi munka fő profilja, nem a bérszövés. Az értékesítés adatai is csak nagy időközre nézve tájékoztathatnak a termelt mennyiségről, mivel gyakran raktárra dolgoztak, esetleges és nem rendszeres volt az eladás. Ez eleinte árverés útján, később pedig valószínűleg a venni szándékozó részéről elhangzott ajánlattétellel történt. Rendkívül érdekes az, hogy kik vásárolták a dologház termékeit, hiszen ez a szükséglet jellegét is bizonyítja. Gyuláról a megyében fekvő uradalmakon és helybeli polgárokon kívül elsősorban pesti kereskedők vették meg az árut, a zsákokat. 1843-ban C. T. Malvieux és Leopold Bär pesti kereskedő 706 rőf, (ára 82 forint 22 krajcár

64 1845-ben Haluska József pesti kereskedő 2550 rőf zsákvásznat (ára 255 forint),

65 vásárolt meg. Egyszer 50, máskor 200 köblös zsákot, máskor 906 rőf vásznat vett a békési uradalom, 113-at br. Bemiederné, 50 rőföt Fajber András gyulai nyergesmester.

66 A dologház tiszta jövedelme nagy átlagban havi 35—45 forint körül mozoghatott, a nyersanyagra és a rabok élelmezésére fordított összeg Gl. BMKJ. 1844. 195 és 1845. október 8. 62. BMKJ. 1842. 602 és 1844. 195. 63. Palugyai i. na. u. ott. 64. BMKJ. 1844. 195. 65. BMKJ. 1845. október 8. 66. BMKJ. 1842. 2216. 2215., 1844. 1066. és 1846. III. negyedévi pénztári jelentés.