Szabó Ferenc: Dologház Gyulán 1837-1846 (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 22. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1961)

tak, amellett a részmunkák külön történő elvégzésére is lehetőséget adtak. Általában a csekély technikai felszerelést kívánó, de munkaigényes iparokat karolták fel, mert ehhez kevés befektetés kellett, munkaerő pedig akadt bőven. Szomorú kép tárul elénk akkor, ha a történetileg értékes kevés pozitívum mellé a börtönök borzalmas körülményeit (azokon általában semmit sem javítottak, mert pénzbe kerültek volna) és a kényszerített munka negatívumait állítjuk. A tőkés fejlődés egyik legembertelenebb jelensége is a kialakulás szakaszában a dologházak rendszere viszont a gazdasági és társadalmi viszonyok megállíthatatlanul kitermelték. II. A GYULAI DOLOGHÁZ TÖRTÉNETE 1 8 3 7 — 1 846 1. Az intézmény felállításának társadalmi háttere A földesúri kizsákmányolás erősödése, a jobbágytelkek kisajátítása, az állami és megyei terhek emelkedése Békés vármegyében is súlyos helyzetet teremtett a szabadságharc előtti évtizedekben. A feudalizmus általános hazai válsága ezen a vidéken is éreztette hatását. Igaz ugyan, hogy sem a parasztság földtől való megfosztása, sem pedig a zselléresedés arányai nem mutattak olyan nagy méreteket, mint pl. a szomszédos Csongrád megyében, de így is nagyon sok bizonytalan megélhetésű, nincstelen zsellér élt Békésben is. Ezek jelentős része veszedelmes ember volt a feudális rend szemében, hiszen elégedetlenségük, nyomorúságos viszonyaik miatt a magántulajdon megsértésétől, sőt az 1835-ös szarvasi, az 1837-es orosházi, majd az 1847-ben lezajlott békési és szarvasi jobbágymegmozdulások

31 tanúsága szerint a nyílt ellenállástól sem riadtak vissza. Ha csak egyedül a társadalmi osztályok számszerű adatait nézzük megyei viszonylatban, máris igazolva látjuk az elégedetlenséget. Az összlakosság a megyében a XIX. század első felében: 1804:92 209 1827:138 909 1851:165 665 A telkes jobbágy családfők száma (beleértve a töredék telken ülőket is, akik a túlnyomó többséget adták): 1772:3779 1828:7860 1848:10 653 A házas és hazátlan zsellér családfők száma: 1772:2666 házas 1828:9175 házas 1848-ban a két réteg 1051 hazátlan 1915 hazátlan együtt: 15 268 A föld nélkülivé válás akkor látható jól. ha a fenti adatok

32 alapján (a statisztikai szokásnak megfelelően, átlagban öt tagúnak véve egy 31. Scherer Ferenc: Békés vármegye társadalma 1695—1848. Gyula, 1941. (Gyula Dolgozatok 3.) 40—42.