Banner János: Márki Sándor emlékezete (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 21. Gyula, 1961)
nek nyilvánosságot akart volna biztosítani. Ez talán nem is annyira az üzleti, mint inkább a politikai óvatosságára jellemző a kiadói tőkének. Az Athenaeum kért ugyan kéziratot, de a kiadásból semmi sem lett. 53 Nem kétséges, hogy a kiadás érdekében tett lépések már legalábbis javarészt kész kézirat birtokában történhettek. Erre vall a Történelmi Társulat elnökének, Csánky Dezsőnek a levele is. 5 ' 1 Ebben közli Márkival, hogy a maga részéről örül, hogy Dósa György bővített életrajza a Magyar Történeti Életrajzokban jelenik meg. Dézsi (a szerkesztő) erre a célra felajánlotta a jövő évi harminc íves egész évfolyamot. Elvi akadálya tehát nincs, hogy Dósa a fényes nevűek társaságába jusson. Márki kutatásai, kitartó munkássága nélkül nem jutott volna ide. A könyv 535 oldalon, gazdagon illusztrálva 1913-ban valóban ugyanabban a sorozatban jelent meg, amely Márki: Mária királyné c. könyvével kezdődött, majd II. Rákóczi Ferenc c. háromkötetes munkáját hozta és Dósa György után, •Horváth Mihály életrajzával fejeződött be. Nem véletlen, hogy a munka a forradalom négyszáz éves évfordulójára jelent meg. A konzervatív Magyar Történelmi Társulat ezzel jubilálta a forradalmat. , Talán nem lesz érdektelen ezt a kiadást is az elsőéhez hasonló módon megismerni. Beszéljenek hát itt is a kortársak; valóban különböző felfogású emberek. A Századok quasi hivatalos bírálatával kezdtük ez első kiadásnál, maradjunk meg most is ennél. Nem nagyon sietett a bírálat. Az 1913ban a Történelmi Társulat saját kiadásában megjelent munkát csak két év múlva ismertette, amit az időközben kitört első világháború semmiképpen sem indokolt. Ha más is a hang, a lényeg most sem változott, mint ahogy nem változott Márki könyvének a lényege sem. Závodszky Levente 55 írásából idézünk: „Minthogy a Dósa kivégzéséről, a felkelés elnyomatásáról és méltatásáról szóló utolsó három fejezet majdnem szószerint egyezik korábbi művével, kis módosítással ma is csatlakozom Salamon Ferenc indokolt bírálatához, hogy „a munkában a politikai irány ellen", ha már „nem is sok, de alapos kifogást lehet tenni." A Történelmi Életrajzok így a Dósa életrajzzal érdekes kötettel gyarapodott, sajnáljuk tehát, hogy az érdekes munka tendenciáját és ellenmondásait kifogásolnunk kell." Van a bírálatban egyetlen újdonság. Salamon Ferencre hivatkozik, aki írt ugyan bírálatot a magántanári értekezésről, de ennek az irodalomban egyáltalában nem találtuk nyomát. A megítélésben gyorsabb volt a Hadtörténeti Közlemények kritikusa, (yl), 5íi de nem kevésbé elfogult. „...az agrárviszonyok színezett beállításával, mintegy szükségszerű folyamat következményeként kapjuk a lázadást. 53. 1912. június 30. 54. 1912. október 8. 55. Századok, 1915. 415—418. 1. 56. 1914 307—308. 1.
