Banner János: Márki Sándor emlékezete (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 21. Gyula, 1961)

Bizonyítja ezt Torma Károlynak

25 Márkihoz intézett levele: „Hogy Dósája miért nem került első helyre, bizony-bizony abban is a politikának a magyar állapotok_e rákfenéjének van része. Dehát őszintén szólva, mi szüksége is volt rá, hogy Kossuth nevét műve colophonjában megemlítse, s szóljon róla úgy, mint aki szobrot érdemel Dósával egyetemben?... kellett ez versenyművének? Imigy nem vitte el az Akadémia koszorúját, pedig hogy megillette, még azok is bevallják, akik azt Csákynak ítélték. A nagytiszteletű Akadémiában Kossuthról szólani ugyancsak merészség. Viselje következményeit. No de viselheti is; az a mód, amiként a labdacsot beadták, lehetővé teszi az olvasó közönségnek is, a Tudományos Akadémiának is ítélni a két mű becse felől..." De megszólal a családi hang is. A sarkadi uradalom főintézője, Márki János

20 írja fiának: „Dósán ne búsulj, ha az Akadémia ki nem adja, majd találunk más módot, párszáz forintot magam sem sajnálok. Tudtam előre, hogy az elítélt egykönnyen meg nem dicsőíthető." Nagyon jellemző ez a pár sor a latifundium árnyékában élő, a jobbágyság sorsát még személyes tapasztalatból ismerő, haladó gondolkodású emberre, de sokat megmagyaráz Márki Sándor gondolkodásának alakulásából is. Az események sokszor végzetszerűen követik egymást. Mire mindkét pályamunkából nem akadémiai kiadványként ugyan, de mégis könyv lett, már megjelent Márki Sándornak a Történelmi Társulat által koszorúzott jellemrajza: Kemény János.

27 Arról a Kemény Jánsoról szól. aki „mint ifjú ember megbotránkozott Csáky Istvánnak Brandenburgi Katalinnal való „ekecselésein",

28 ami szintén beletartozhatott a XVII. század főúri életének hű és vonzó rajzába. A II. osztály döntése csak a Márki munkájának kiadásáról szól. És a rendelkezésre álló jegyzőkönyvekből nem is tűnik ki, hogy a díjat nyert Deák Farkas tett-e lépéseket könyve kiadásának érdekében, amellyel kapcsolatban Thallóczy írja Márkinak:

29 „Nagyon rossznak kellene lennie Dósadnak, hogy szalmább legyen Deák-Csákyjánál." A jegyzőkönyvek itt felhasznált és még említendő adatain kívül semmit sem sikerült találnunk az Akadémia irattárának már rendezett anyagában. Két levél került elő csupán, szerencsére éppen a könyv kiadásával kapcsolatban. Mind a kettőt Márki Sándor írta Aradon 1882. december 7-én.

30 Az egyik az Akadémia Történeti Bizottságának, a másik az Akadémia főtitkárának szól. Idézem az elsőt: „Tekintetes Bizottság! „Dósa György és forradalma" című munkám a t. Akadémia által ezidénre kitűzött Lévay-díjra pályázván szeren25. 1882. október 12. 26. 1882. november 18. 27. Századok. 1883. 401—413. 1. 28. Uo. 402. 1. 29. 1883. április 9. 30. Akadémiai irattár, 763/1882.