Banner János: Márki Sándor emlékezete (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 21. Gyula, 1961)

Már a XIX. század történetírásában, sőt előbb is voltak történészeink, akik foglalkoztak Dósa György parasztlázadásával, de Dósa György forradalmáról soha, annak okairól pedig csak elfogultsággal írtak, ami ritkán keveri ki a helyes és megfelelő színt a történetírás palettáján. Talán ezért választotta jeligéjét tanára Hunfalvy Pál szavait idézve: „Sokat újra kell tanulnunk." A pályázatra három munka érkezett. 1. Dósa György és forradalma, 2. Egy magyar főúr élete a XVII. században, 3. B. Eötvös József. A háromtagú bíráló bizottság tagjai Pauler Gyula, Pesti Frigyes és Zsilinszky Mihály voltak. Sajnos, a részletes bírálatok nem maradtak meg, de az Akadémia II. osztályának jegyzőkönyvéből megállapítható, hogy a díj odaítélésénél mind a három bíráló más véleményen volt. Az egyik a díjat az 1. sz. munkának, a másik a 2. sz.-nak ítélte volna, a harmadik pedig a kettő közt megosztani kívánta. Még két bírálót küldtek tehát ki, Ipolyi Arnold és Szilágyi Sándor személyében. Az öttagú bizottságban az 1. sz. munka egy szavazatot kapott, a 2. sz. hármat, míg egy szavazat továbbra is a megosztás mellett nyilatkozott. Szilágyi álláspontjáról Mangold Lajos

23 tájékoztatta Márki Sándort. E szerint, Szilágyi „azt akarja javasolni, az Akadémiában, hogy Dósadat, melyet egy fiatal, történeti érzékkel és bő literatura ösmeretekkel bíró ember írhatott, ne jutalmazza meg, azonban adja ki, mert határozottan megérdemli. A másik mű szintén jeles, bár irályra és felfogásra meg sem közelíti a tiédet, de nincs olyan veszedelmes tendenciája." Bizonyára nehéz viták után így született meg az alábbi nem egészen érdektelen és nagyon jellemző bírálat: „...a beérkezett három pályamunka közül kettő becses irodalmi dolgozat. Az 1. számú „Dósa György és forradalma" a szétszórt adatokat nagy szorgalommal gyűjtötte össze és dolgozta fel, nyelve tiszta, előadása élénk; azonban szerzőjének történeti felfogását a bírálók elhibázottnak tartják, mivel az új kor eszméinek szempontjából ítél hőséről, kit Danton elődjének s a demokrácia úttörőjének dicsőit. Ezen elfogultsága és irányzatossága miatt az osztály nem ajánlhatja a munkát megjutalmazásra, de érdemesnek tartja több kiváló előnye miatt az Akadémia dicséretére és kívántosnak kinyomatását."

2

'

1 Az ötszáz forint jutalmat a 2. sz. pályamunka nyerte el, amely Csáky Istvánnak, Brandenburgi Katalin kegyencének életrajzában a XVII. század főúri életének hű és vonzó rajzát adja, a levéltárak ismeretlen anyagát érdekkeltő olvasmánnyá dolgozta fel. Nem egészen érdektelen, hogy az 1. sz. pályamunka népe a vele foglalkozó pozitivista szemléletű történetét új megvilágításba helyező gazdag tartalmú tanulmány elbírálásakor is háttérbe szorult a vele időtlen-idők óta szembenálló főúri osztállyal szemben. És ez akkor egészen természetes is volt. 23. 1882. szeptember 22. 24. Akadémiai Értesítő, 1882. 211. 1.