Banner János: Márki Sándor emlékezete (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 21. Gyula, 1961)
Első versét — nem lévén aláírva még álnév sem — nem tudtam kiválasztani az Üstökös 14 évfolyamából. De a következő évben megjelentet már sikerült: 15 Kérelem Mintha parázson állnék, Oly égetők fájdalmaim; Küldj Istenem halált nekem, 0 hallgasd meg hű szavaim. De szent Fölség! tudván, Neked Mily sok bajt kell elintézned: Végezd azon százezrekét, — S csak azután az enyémet. Nem a világfájdalom van ebben, hanem azok kicsúfolása, akik szenvelgélik ezt a fájdalmat. És nézük az utolsót, amely sohase jelent meg nyomtatásban, de nem is ezért írta. Bökényben ásattam a Maros parton. Onnan írtam meg sok nehézséggel küzdő munkánkat a magam döcögő, régen elfelejtett verselésével. Egy hét múlva jött a versben kezdett válasz. Az utolsó töredék. Életem egyik legkedvesebb emléke, amely annyi mindennel együtt elveszett, de visszacseng a lelkemben és ezért idézhetem: Ámbár nincsen Bökény A világ köldökén; ősemberek közé Levelet küldök én... És azután jött a szomorú folytatás prózában: „így ment volna, de le kellett tennem a tollat, mert a téli bajom újra pihenést parancsolt." ...Két nap múlva örök pihenést annak az embernek, aki egy hosszú életen át, 72 évéből csaknem 60-at az irodalom terén is megállás nélkül dolgozva, annyi értékes munkával ajándékozta meg népét, és anynyi szeretettel azokat, akik szerencsések voltak környezetébe tartozni, és annyi emberi érzéssel mindenkit, — elsősorban tizenkétezer tanítványát, — akikkel az élet összehozta. A sor rákerült, a világháború sok százezrei után: „S csak azután az enyémet!" * Márki Sádor a maga idején azon kevesek közé tartozott, akiknek történeti felfogásáról, az elnyomottak iránt érzett rokonszenvéről, haladó gondolkozásáról már ifjúkori zsengéi is tanúskodnak. Csak néhány ilyet kívánok itt kiemelni, nagyváradi diákéveiből. A Nagyváradi Lapok 16 tárca rovatában „Az l^Jfl^i^.^magyar koronázás" címen Sághy Ferenc egyik levelének Jc^Öhatát fcö^H« amelyre 14. 1867. 15. 1868. 7. SZ. 16. 1869. 13. sz.