Banner János: Márki Sándor emlékezete (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 21. Gyula, 1961)

a szerkesztő azzal hívja fel az olvasók figyelmét, hogy ebben csaknem száz év előtt olyan eszmék pengettetnek,. melyek csak 1848-ban jutottak érvényre. „Arra az egyre nem akar ráállni a köznemesség, mely szerint a követek négy milliomot ígértek hadisegítségül a királynak... De ha meggondolom, igazságos ez az ígéret, mert a nemesség már régidőtől fogva él békességben az ő kiskirályi szabadságaiban... Igazságtalan dolog ma őket ilyen privilégiumokkal élni hagyni". Hogy miért éppen ez az itt kivonatosan közölt levél ragadta meg a fiatal gyereket, ahhoz nem kell magyarázat, különösen akkor nem, ha a másik cikkének: „Adatok a Martinovics-féle ügyhöz"

17 részleteit kommentárjaival együtt közöljük. Ez a cikk is Sághy Ferenc leveléből merít: „Következett végre Martinovics, kinek ájtatosságát, szép magaviseletét csodálták. Kérte vala a bírákat, hogy hamar vigyék véghez a dolgot, de a hóhér felele: előbb sententiáját hallja meg. Már úgyis tudom, válaszolta amaz." Itt jegyzi meg Márki: „E tétel tehát ellentétben van azok állításával, kik szerint Martinovics Zsigray lefejeztetése óta folytonosan ájult állapotban volt, s mint ilyén is végeztetett ki. Itt szebben tűnik ki lelke nagysága!" „Majd a két utolsó megköszönte szépen a Causarum Regalium Director úrnak, hogy halálra ítéltettek." Márki megjegyzése: a jellemtelen németnek, ki mindnyájuk bajának okozója volt. Talán nem járunk téves úton, ha ezekben az idézetekben legalább is. csíráját látjuk a társadalmi igazságtalanságokat korát meghaladóan észrevevő és elítélő jövendő historikusnak. És a közeljövő hozott még valamit, amiből többet lehet látni, mint amennyit a fegyelmi ítéletet hozó tanári testület kiolvasott, vagy talán mert kiolvasni, hiszen a szabadságharc utáni elnyomatás nem ment el nyom nélkül a hivatalban lévő emberek fölött sem. 1869 májusában kijárásokkal végződő fegyelmi eljárás zavarta meg a nagyváradi premontrei gimnázium csendes életét. Az ifjúság Repkény

18 c. nyomtatásban megjelenő egyik számában rövid cikkecske látott napvilágot. Hangja valóban legalábbis nem lojális. Címe: Ifjúsági élet. „Általában mi ifjak igen jól mulatunk; a többi közt április 7-én és 24-én humorisztikus felolvasást hallottunk a gimnázium épületének nagytermében. A m. kir. oktatási miniszter által kiadott törvényeket olvasták fel. Mi van benne? Miután részben meghagyattak a helytartó tanács által kiadott törvények, színpadon játszani megint nem szabad a diákoknak. Helyes! Én Kőműveséket is eltíltanán a játszástól. (Kőműves már elment, de azért sajnálom ezt a kitűnő viccet kárbaveszni). Hanem a színházakat és kocsmákat nagyon egymás mellé fe17. Uo. 32. sz. 18. Hírlap könyvtárainkban sajnos nem találtam meg.