Orosz László: Pálffy Albert (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 20. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

kéval. 1847-től Csengery Antal Pesti Hírlapjának volt munkatársa. Mint a későbbiekben látni fogjuk, a „fiatal Magyarország" forradalmi tanai és a centralisták polgári reformer elképzelései hol egymást erősítve, hol egymást gyengítve jutnak előtérbe politikai gondolkodásában, állásfoglalásaiban. A márciusi forradalomban — természetesen •— Petőfiék oldalán állt. A forradalmi eseményekben ugyan nem volt különösebb szerepe, de már március 19-én megindította Március Tizenötödike című lapját, s ebben az egész forradalom és szabadságharc alatt híven szólaltatta meg a forradalmi ifjúság következetes és bátor politikai véleményét. Lapja nemcsak politikai elvei és stílusa miatt volt újszerű, hanem terjesztési módja miatt is. Nem az előfizetőkre támaszkodott, mint a korábbi magyar lapok, hanem az utcai árusításra. Esténként jelent meg, s a nap várt eseménye volt, mikor a rikkancsok végigfutottak az utcákon a „friss Március"-sal. Hírlap-áruló című versében, majd harminc év után. Arany János így emlékezik népszerűségére: Elkérkedik negyvennyolccal, S nem hiszi, hogy hihetlen, Hogy ő akkor több hírlapot Árult el a „szigetben." „Igaz, még csak suhanc valék, De a torkom hatalmos: „Fris Március-ból" száz forint Egy estve, itt, uram! No's?..." Pálffy, a huszonnyolc éves szerkesztő, jelentős emberré vált. íróként nem tudott az élvonalba kerülni, szerkesztőként egyszeribe híres lett. Eddig jobbára csak írói körökben ismerték, most már a politika berkeiben is, — s ki nem érdeklődött akkor a politika iránt? Lapjának erőteljes forradalmisága, korán jelentkező köztársasági elvei, kíméletlenül gúnyolódó stílusa szenvedélyes híveket és szenvedélyes ellenfeleket szereztek. Vidéken több helyen elégették a lapot, de mindenütt olvasták, mindenütt tudtak róla. Ilyen körülmények között nem csoda, ha Pálffy gúnyos arca, csípős modora közbeszéd tárgyává, sőt hírlapi témává vált. Az Alföldi Lap írta: „Látnád csak az ő mephistophelesi arcát, midőn vigyorogva nézdeli a Kioszk szegletéhez támaszkodva lapjai ragadozó madarait, s ha állába harapni akaró orrán szemüvege a lámpafényben tűzvillanást kap, s hegyes szakállacskáját a szellő lengeti: az átkozott szarvacskák s kecskelábak képzeleted által okvetlen kipótoltatnak: ő valóságos daemon!"

10 A szabadságharc hullámverései természetesen hányták-vetették a lapot és szerkesztőjét is. A Március Tizenötödike Pest elvesztése után Debrecenben jelent meg, Pest visszafoglalása után rövid ideig párhuzamosan adták ki Debrecenben is, Pesten is, de a pesti lapot nem 10. Idézi Szinnyei Ferenc: Novella- és regényirodalmunk a szabadságharcig, 2. k.