Orosz László: Pálffy Albert (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 20. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

Pálffy, hanem Gaál József szerkesztette, Pálffy lápjának radikális szel- , lemét megtagadva, sőt támadva is. Június elején azonban Pálffy visszatér Pestre, ettől kezdve csak Pesten s csak az ő szerkesztésében jelent meg a lap. A Március Tizenötödike mindvégig független lap volt. Szerkesztőjét és munkatársait semmiféle tekintély sem gátolta véleményük szabad kimondásában. így történhetett, hogy a lapot 1849. július 8-án a Szemere-kormány betiltotta, szerkesztőjét esküdtszék elé állította. Az esküdtszéki tárgyalásra azonban már nem kerülhetett sor a közbejött világosi katasztrófa miatt. A fegyverletétel után Pálffynak menekülnie kellett. A Március Tizenötödike bármelyik száma elég lett volna arra, hogy bíróság elé állítsák és a legsúlyosabb büntetéssel sújtsák. Először Biharban, Belényes közelében bújt meg írótársa, Dobsa Lajos atyjának birtokán, majd az Arad megyei Szintyére ment anyai nagybátyjához, Nyéky Alajoshoz, aki itt volt ispán István főherceg uradalmában. Egészen 1853. februárjáig rejtőzködött itt. Ez a rejtőzködés azonban nem jelentett a világtól való teljes elzártságot. Többször megfordult ebben az időben szülővárosában, Gyulán is, sőt 1850-ben — neve említése nélkül — kötete is jelent meg Egy földönfutó hátrahagyott novellái címmel. Az 1852-ben kiadott amnesztiában bízva, 1853. februárjában visszatért Pestre. Hamarosan letartóztatták, s bíróság elé ugyan nem állították, mert az említett amnesztia értelmében pert már nem lehetett indítani 1848/49-es cselekményekért, de internálták a csehországi Budweissba. (Cseh neve: Budejovice.) Több, mint ket évet töltött itt, a város lakosságának megbecsülésétől és szeretetétől övezve. Meg is nősült: az egyik tekintélyes és vagyonos polgár lányát, Neveklovszky Stefániát vette feleségül. Magyarországra visszatérve rövidebb ideig Esztergomban telepedett le, majd családjával együtt Pestre költözött. Mintha a hosszú évek mulasztását akarta volna pótolni, hatalmas írói munkásságba fogott. 1855-től 59-ig három regényt és tíz kisebb-nagyobb elbeszélést publikált, 1860. után pedig a megélénkülő politikai élet a hírlapíráshoz is visszavezette. A Hon és a Magyar Sajtó munkatársa volt, 1867. júliusában pedig maga indított lapot Esti Lap címen. Ez a lap s vele Pálffy szerkesztői pályafutása 1870-ben megszűnt. A Vasárnapi Újságba és a PoZitikai Újdonságokba azonban még később is írt cikkeket. Anyagi gondjai nem voltak. Felesége hozományából házat építtetett Pesten a Sándor főherceg utcában. Számottevő keresetet jelentettek írói, szerkesztői és hírlapírói honoráriumai is. A jómódú háztulajdonosnak szólhatott, hogy felszólították, legyen a Hazai Első Takarékpénztár napi biztosa. A megbízatást vállalta. Ügy érezte, hogy a pénztárablak is a polgári társadalomért vívott harc egyik őrhelye. „A modern eszmékért most is tudok még lelkesülni — vallotta —, s Franciaországról a rács mögött is gyakran álmodozom, mert mikor mesterlegények, varrólányok, szatócsok, kisgazdák betéti könyvecskéibe írom a neve-