Orosz László: Pálffy Albert (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 20. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

kára megházasítja, egy szép színésznőt vétet el vele, ezzel hazajön, s megtelepszik hortobágyi kastélyában. A titkár összeesküvést sző ellene, meg akarja szerezni a vagyonát. Tudomására jut, hogy Géza — még mielőtt vagyonát örökölte — feleségül vett egy vénasszonyt, s most azt rejtegeti a világ elől. A vénasszonnyal elhiteti, hogy Géza meghalt, feleségül akarja venni, Gézát meg akarja ölni, hogy az özvegy férjeként jusson a vagyonhoz. Géza megtudja titkára szándékát, de futni hagyja, még pénzt is ad neki. A cselekmény és a jellemek valószínűtlensége ebből a rövid vázlatból is kitűnik. A valószínűtlenségét csak növeli az „összeesküvés" részletezése. Üléseznek, jegyzőkönyveznek, s minderre semmi szükség, hiszen a titkár bármikor kifoszthatná urát, mert ő kezeli a pénzét. Van a regényben egy bizonyos amoralitás: nemcsak Géza bigámia ja vagy a gyilkosságot tervező titkár büntetlensége miatt, hanem azért is, mert a szerző kedélyes hangvétellel beszél a legszörnyűbb dolgokról is. A kritika kedvezőtlenül, az olvasók különösebb figyelem nélkül fogadták ezt a regényt. Legegyénibb értékét könnyed, franciás stílusában látták. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Jókai természetes könnyedsége, meleg kedélye, humora mellett színtelennek és száraznak tűnik Pálffy stílusa. A Magyar millionaire után történelmi regényt írt Pálffy, a Horia és Closca felkelése idején játszódó Fekete könyvet. Ez a regény Eötvös Dózsa-regényével egy évben (1847) jelent meg, de a tárgyválasztás látszólagos rokonsága ellenére sem találhatunk bennük rokonvonást. Pálffy regényében nem a történelmet ábrázolja, hanem egy zűrzavaros romantikus történetet, amely teljesen független a megjelölt kortól. Említett két regényen kívül szépírói pályája első korszakában (1824— 48) mintegy húsz novellája jelent meg, jórészt a Pesti Divatlapban és az Életképekben. Ezek regényeinél kedvezőbb fogadtatásban részesültek. Világuk a szalonoké, főúri köröké, szerepet kap bennük a modernebb polgári élet, a pénzarisztokrácia is. Szinnyei Ferenc megjegyzi, hogy egyikben, a Harlem Richard címűben, egy váltóügyletet Balzachoz méltó aprólékossággal beszél el.

14 Gyakran választ külföldi tárgyat, annyira franciás, hogy van olyan novellája, amelyet fordításnak hittek.

15 Különösebb értéket azonban novellái sem képviselnek. Cselekményük bonyolítása legtöbbször ügyetlen, jellemeik elnagyoltak, eszmeiségük szegényes. A kortársak Pálffy elbeszélő modorának egyszerűségét, sallangtalanságát szerették, ügyes párbeszédeit értékelték. A közönség érdeklődésére mutat, hogy már 1848. elején kiadót talált összegyűjtött novelláinak kötetére, a közbejött események miatt azonban a kötet csak 1850-ben jelenhetett meg, a szerző neve nélkül, Egy földönfutó hátrahagyott novellái címen. Szépírói pályája második szakaszában (1855—60) három regényt s mintegy tíz elbeszélést írt. E korszak terméséhez számíthatjuk a még 14. Szinnyei F. id. m. 2. k. 180 1. 15. Uo. 2. k. 178. 1.