Orosz László: Pálffy Albert (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 20. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

1853-ban megjelent, A szebeni ház c. történelmi elbeszélését s 1864-ben a Kisfaludy Társaságban székfoglalóul felolvasta, Radvánszky György Eperjesen c., szintén történelmi tárgyú elbeszélését is. Első korszakához képest e művek Pálffy írói érdeklődésének jelentős változásáról tanúskodnak. Az egyik változás, hogy figyelme fokozottabban fordul a történelem, elsősorban Erdély története felé. A másik, hogy elfordul a francia romantikától. E korszakban írt történelmi regényeinek, elbeszéléseinek tárgyköre Jósika és Kemény regényeinek világával érintkezik. A szebeni ház c. elbeszélésében Kemény Özvegy és leánya című regényének tárgyát dolgozza fel — Kemény előtt. A fejedelem keresztleánya (1856) című történelmi regényével kapcsolatban Jósika Abafíjának hatását szokták emlegetni. Ez a regény Apaffy fejedelem korában játszódik. Hőse, Apor Kelemen, éppúgy könnyelmű, a bűn útjára került fiatalember, mint Jósika Abafija, de ő nem az erkölcsi tökéletesedés útján nyeri el a boldogságot, mint Jósika hőse, hanem cselszövény révén. Már a Magyar millionaire-ben is láttuk, hogy Pálffynál a moralitás nem áll erős lábon; ezt itt is tapasztalhatjuk. A regény kritikusa, Salamon Ferenc, meg is rója ezért a szerzőt. Szigorúan kritizálja a regény egyéb fogyatékosságait is, elsősorban a hanyag jellemzést. Különösen a korjellemzés felületes: a tőlünk távol álló kort Pálffy menlevélnek tekinti arra, hogy bármi képtelenséget elhitessen velünk. Kritikája összefoglaló részében a következőket írja: „...sok szép tehetségei mellett is egy lényeges hiánya, hogy meggyőződés, átérzés nélkül fog munkához; az események kivitelében számító eszet mutat, de a gondolkodó seholsem tűnik fel."

16 Másik, közel egykorú történelmi regénye, Az ítélőrnester leánya (1858) I. Rákóczi György fejedelem korában játszódik. Szereplői közt a kor történelmének jelentős alakjait találjuk: Kassait s Székely Györgyöt, a fejedelmi széket követelő Székely Mózes öccsét, a történelem feltámasztása azonban ebben a regényben sem sikerül: titokzatos kincs, emberrablás, párbaj, gyilkosság, különös szerelem romantikus motívumai nőnek a kor valódi történetét ábrázoló események fölé. Egy mondat a szabadságharc utáni évek akusztikájában különleges hangsúlyt kapva hangzik ki a regényből: „Ezen utóbbi esetre (ti. elbocsátani a csapatokat és kiszökni Erdélyből) azonban gondolni sem lehete azon korban, midőn e magasztos szójárás: győzni vagy meghalni, mindannyiszor komolyan volt értve."

17 Időben e két történelmi regény között, 1857-ben jelent meg a Magyar Sajtóban, majd a következő évben önállóan is Pálffy e korszakban írt legterjedelmesebb, s tegyük hozzá: legjelentősebb regénye, Az atyai ház. Ez a könyv azt a kort ábrázolja, amelyből Jókai is oly gyakran s oly szívesen vette tárgyát; a forradalom előtti évek, évtizedek gyakran kritizált, mégis édes nosztalgiát, ébresztő félmúltját. 16. B. Hírlap 1856. márc. 16. 17. Olcsó Könyvtár-beli kiadása {Bp. 1881.) 153. 1. ír