Katona Imre: A bérharc formái kubikmunkán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 19. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

hajcsár vagy csendőr közeledtére — Kavics! jelszóval értesítették egymást, máskor a társakat kunyhóról kunyhóra rejtegették; az egységes fellépés nem egyszer visszatartotta a csendőröket a brutalitástól is: A műszaki emberek egy bérkövetelés után „Nem ott gyüttek be, amőre a bandagazdák várták, hanem a másik végirű. Megláttuk az autókat, az eggyik végirű át a másik végire! A sok ember szaladt! Ezek megijedtek, nem vártak meg bennünket, hanem megfordultak. Az utolsó autót tudtuk ecsípni. Mondtuk nekik, hogyhát mi a baj: — Javítsanak, me kíntelenek vagyunk a munkát itt hanni. A gátbiztos se szót semmit, a főmérnök se. Azok meg rákapcsótak, mentek e. A gátbiztost ekaptuk, a kis Nagy Ferkó mindenfélinek emondta, aszondja: — Te taknyos, ijen gyáva vagy, hogy egy szót se mersz szóni? Ügy reszketett, mint a falevél. Aszondta: — Gyüjjenek be a gátőrházhó, hogy telefonon beszéljek velük! Tényleg telefonon beszélünk, Ferkó tartotta az eggyik .kagylót a füliné. Asz mondták a telefonba, hogy kigyünnek, de űhej ettük kigyütt öt csendőr. Minket osztán ecsíptek,— ki kezdte eztet? mindján azt kérdezték? Mindján oszt kiugrott eggyik is, másik is: — Mink vótunk! Én vótam! Én! Meg én! Vót egy Kis nevű szakaszvezető, négyünket bevitetett a szolgabíróhó Polgárra. Rákíszűtünk, hogy megvernek, de nem bántottak, csak ennyit kaptunk, hogy a munkárú e köllött azonna távozni. Össze köllött pakóni, kihajtottak a csendőrök az állomásra bennünket. Még e nem ihdút a vonat, addig ott vótak a csendőrök."

133 Természetesen csaknem ugyanannyi eset van a különféle hatósági brutalitásokra is, amelyekre legtöbbször a vezetők sikeres elszigetelése és kiemelése esetén került sor: „Vótunk Esztergom megyébe állomásszélesítésbe. Nem akartak fizetni, lehúzták a métereket. Leátunk a munkává. A szegediek mán a barak ódalát elkezdték széjjelszedni. Kigyüttek a csendőrök, egypár embert letartóztattak, megvertek. De énnekem is el kellett onnan menni."

134 A hatósági terror politikai jellegű megmozdulások esetén még fokozottabb volt, különösen a kubikosok lakóhelyén tudtak erős nyomást kifejteni; e baloldali mozgalmak ismertetése — már csak magasabbrendű jellegüknél fogva is — külön fejezetet kíván. Az 1920-as években nemcsak a forradalom miatt lettek brutálisabbak a csendőrök, hanem azért is, mert el volt terjedve közöttük, hogy egy társukat a kubikosok egy dunántúli munkahelyen agyonütöttek. A kubikosok hatósági erőkkel levert bérharcainak megtorlása nem mindig olyan súlyos, mint a mezőgazdasági vagy üzemi munkásoké, ti. sem a szerződés nem kötötte őket annyira gúzsba, sem pedig az üzem 133. Kiss Mihály 62 é. kubikos közi. Csongrád, 1952. 134. Magyar I. közi.