Katona Imre: A bérharc formái kubikmunkán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 19. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

kerete nem volt olyan állandó, mint a másik két kategóriánál. A kubikosok legalább olyan jól ismerték a törvények, rendeletek útvesztőit, mint amilyen pontosan tudtak mérni, viszonylag szabad mozgásuk is sok kellemetlen hatósági zaklatástól mentette meg őket. A vállalatok inkább a bér visszatartásával, csökkentésével vagy különféle levonásokkal álltak bosszút: „Bevégeztük azt a darabot, de a másikat nem adta oda. Aszondta, hogy mosmán nem ád annyit, hanem csak harmincötöt. — Eddig maguk strájkoltak, mosmá én strájkolok. Hát ott hattuk mind."

135 A levert bérharcok leggyakoribb büntetése volt — azonkívül, hogy a bér egy részét visszatartották — a kötött útlevéllel való elbocsátás, a hazatoloncolás. Ez ellen az esetleges másik, jobb munkalehetőség elvesztése és önérzetük sérelme miatt is a kubikosok gyakran tiltakoztak: „Akkor gyüttek a csendőrök. Bementünk a csendőrökké Nagyszöllősre a szolgabíróhó. A szolgabíró azt kérdezte, hogy mijén szándékon vótunk? — Hát, mondok, není tudom, me megfogtak. Azt kérdezte akkó a mérnöktű, hogy mi csináljon énvelem? Azt telefonáta neki, hogy zsuppoltasson ki bennünket Nagyszöllősrű. — Nem kell minket kizsuppoltatni, fizessenek és menünk!"

136 Súlyosabb esetekben a börtönbüntetés kitöltése után került csak sor a hazazsuppolásra : (A levert bérharc után) „Ott is hattuk az egísz istensíget. Mikor Vukovár felé értünk, a felügyellő gyütt befelé, egyenesen a rendőrségre ment, magával hozott egypár rendőrt. Egypár embert összevertek a kocsmába ott a városon kívű, bennünket meg becsuktak egy börtönbe asszonyokkal, gyerekekkel együtt. Elvettek mindenünket, a feleségemrű még a kabátot is levették... Mikor letelt a büntetés, átkísértek bennünket a Dunán, tolonclevéllel hazagyüttünk."

137 A hatóság terrorja, az osztálybíróság igazságtalan ítéletei és egyéb megtorlások sem fájtak talán annyira, mint a bér elvesztése, a kereset kiesése, mert ez volt a kubikosok egyetlen létalapja, ezért dolgoztak és szükség esetén harcoltak is érte és ezért volt minden „önkínzás", fáradság, robot. Mindezt egy rövidke történet is példázza, amely tömören összefoglalja a bérharcok lényegét: „Mire kitavaszodott, ehatároztuk, hogy mosmán fölméretünk: számoljunk le rendessen, kifizessük az adósságot, aztán emenyünk jobb meló után. És a mérnök megtagadta a mé135. Rácz S. közi. 136. Dancsó A. közi. 137. Török S. közi.