Katona Imre: A bérharc formái kubikmunkán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 19. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

már közöttük is találkozunk: a summásbandán belül pl. rendszerint egy fiatal férfiakból álló rokoni törzs ragadta magához a kezdeményezést, a mozgalmat fékező gyermekeket, nőket, a kenyerüket féltő öregeket kihagyták a szervezkedésből. Mivel a summásgazda a munkaadó embere volt, feje felett átnyúlva, vagy tartózkodását, nem egyszer tilalmát legyőzve kellett akcióba kezdeniök. Súlyos probléma volt az áruló kilétének felfedése és a besúgás ellensúlyozása. „Ha valaki már idős vagy apró gyermekei vannak, annak még elnézik az árulást, mert kenyérkérdésből tette",

31 mindenki mást azonban az egész csapat, sőt a falu is kiközösített. Az áruló és vérdíjat, júdáspénzt is húzó summásgazdákat nem egyszer megverték,

32

. összeharácsolt holmijait pedig elszedték és kiosztották a csapat tagjai között.

33 Amilyen zajos volt azonban az efféle megtorlás, annyira nem tudták mindezeknek a visszaéléseknek idejében elejét venni. A munkaadók a bérharcok letörésében maximálisan igénybe vették a bandagazdák és más árulók szolgálatait, ezenkívül gyakran a fiatalokat — felnőtteket, nőket — férfiakat és a különböző helyekről való munkásokat is sikerrel játszották ki egymás ellen. A mezőgazdasági bérmunkások laza, heterogén csoportjaival szemben a kubikosbandák jóval egységesebbek voltak, a különböző helyről összeverődött munkásokat legfeljebb toborzáskor vagy munkahelyváltoztatás esetén tudták egymás ellen kijátszani. A kubikosok szabadabb bérmunkások voltak az említett agrárproletár-kategóriáknál: teljesítményük alapján pénzben kapták fizetségüket, nem volt szükség nagy hajcsárszervezet kiépítésére, és a bandagazdák többsége is a tagokkal volt szolidáris. Az akcióegység azonban náluk is csak fokozatosan alakult ki, a bérharcok kezdeti szakaszán „Nem vótak az emberek szervezettek. Ezt a sztrájkot is a kártyaasztal mellett készítették elő."

34 Idők folyamán otthoni érdekvédelmi szervezeteik kiépültek és bár a munkán szétszóródtak egész Közép-Európában, szervezettségük még elszigetelt bérharcaikban is szépen megmutatkozott. Említettem, hogy az ipari munkások szervezkedései és bérharcai közvetlen hatással is voltak a kubikosokra, egy közös bérmozgalmuk irodalmi és szóbeli említése: 1. (1906) „A csongrád-bökényi zsilipépítésnél a földmunkások magasabb munkabér elérése végett beszüntették a munkát s csak úgy voltak hajlandók tárgyalásba bocsátkozni, ha a tárgyaláson a Szövetségnek egy megbízottja jelen lesz. A vállalat mindenbe belement s meghívta Csongrádra a munkások megbízottait, akik a következő megállapodásra jutottak: a munkaadó jul.—aug. hónapokban 30 fillér helyett 36 fillér 31. Koos Imre: Summásélet. Miskolc, 1957. Kézirat 104., 107—108. 32. Dala József—Erdélyi Tibor: Matyóföld. A híres Mezőkövesd. (Bp. 1941) 99. 33. Tanner József: Falu a Mátra vidékén. (Egerszalók monográfiája). Bp. 1956. Kézir. 70—71. 34. Török Sándor 75 é. kubikos közi. Szentes, 1952.