Csákabonyi Kálmán: Békés megyei boszorkányperek a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 17. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)
Az ítélet, amely sorsát megpecsételte, így szólt: »Ambar a fiscalis procurator úr által előterjesztett bűn vizsgálati iratok, sőt mi annál több, a vádlott fejére tett eskük által a most folyó évnek (1721) január hava 28-án ezen nemes vármegyében tartott megyei bíráskodás alkalmával tapasztalt, következetesen terhelő feltevések és hasonló mellékes bizonyítákoknál fogva, és a vallomásnál tapasztalt felakadások s zavaroknál fogva egyenesen a kínzás alkalmazására, sőt halálos büntetésre — hazai törvényeink értelmében elég ok lenne, de mégis a bűnnek nyilvánvalósága, az ezennel kifejtetett okoknál fogva nem elég világosan és kellően mutattatik ki: annálfogva vádlott, a bizonyítás módja azt úgy kívánván, de a törvények értelménél fogva is kínzásnak vettetik alá, és ha annak folytán bűnét bevallja: elhamvasztassék: ha pedig a bűnt be nem vallaná, botrányok elkerülése végett a vármegyéből szamuzettetik.« Volt azonban a törvényszéknek ^Egyoldalú Igazságtétele-e is, amely kitűnik nemes Kovács Istvánné, később tiszteletes Mándoky István feleségének bűnperéből, akit házasságtörésért, férj gyilkosságért és boszorkányságért egyszerre fogtak perbe. Ezek közül egy is elég lett volna a halálos ítélet kimondásához. Miután ennek a nevezetes bűnpernek sincsenek meg az iratai, Oláh György feldolgozása alapján ismertetem. 1721 augusztus elején hirtelen meghalt Kovács István. Rövid haláltusája alatt rettenetes kínokat szenvedett. A szomszédok, akik jól ismerték a Kovács István háza táját, azt rebesgették, hogy Kovács Istvánné megfürösztötte az urát boszorkány-fürdőben s azért veszett el. Súgtak-búgtak a szomszédok, mint ahogy szoktak, amikor valami előadja magát, mígnem tele lett az egész város az eset hírével. A vármegye urai egyideig eleresztették fülök mellett a sok szót, mert hiszen Kovács Istvánné nemes asszony volt. Azonban Kovácsnénak egyik haragosa, Hatházy Gergely, aki sehogy sem tudta elfelejteni, hogy az asszony rá sem hederít, panaszt tett ellene az alispánnál. Az alispán aztán megbízta László Miklós szolgabírót és Névery Pál esküdtet, hogv tartsanak szigorú vizsgálatot. Kovács Istvánné igen szép menyecske volt. Ügy tartották, hogy nem igen szereti öreg, beteges urát, pedig még gyanú sem fért az erkölcséhez, bár ugyancsak jártak körülötte. Grécziné — egy megégetett boszorkány — gyakran ellátogatott Kovácsokhoz. Beteg volt a háznál, Gyulán meg nem volt orvos, ő kezelte a beteget. Mikor aztán Grécziné ellátta a beteget, szóba állt a szépasszonnyal s ugyancsak dicsérgette előtte Mándoky István tiszteletest, s minél többet dicsérgette a vénasszony a tiszteletest, a menyecske annál kevésbé szívelhette az urát, sőt nem igen bánta, ha a
