Csákabonyi Kálmán: Békés megyei boszorkányperek a XVIII. században (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 17. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

tiszteletes uram hosszasabban is rajta felejtette a szemét, mint ahogy illett volna, összejöttek a szerelmesek hol itt, hol amott s hogy meg ne lepje őket Kovács uram, arról is gondoskodott Grécziné. »Istrazsat állott hol ő maga, hol a lánya*, mint ezt Hajdúné szomszédasszony hitével erősítette. Gondoskodott azonban arról is Hatházy Gergely, hogy megtudja Kovács István a felesége dolgát. A menyecske mindent tagadott, de az ura, többet nem engedte az asszonyt még a szomszédba sem. Ekkor aztán teljességgel nem szenvedhette az urát Kovács Istvánné, s nem bánta volna »ha meglennének számlálva napjai*. Grécziné segített gyorsítani a napok folyását, még pedig olyan sikerrel, hogy Kovács Istvánné férje a gyógyfürdő használata után hamarosan meghalt. Az asszony fényes temetést rendezett az urának; ugyancsak megsiratta. 1722. augusztus 25-én László Miklós szolgabíró maga elé rendelte a szomszédokat s a következő kérdésekkel fordult hozzájuk: »Tuclják-é, gyulai Kovács Istvának miképen történt halála, s ki tudja micsodás füvekből főzött fürdőben mosta meg az urát Kovács Istvánné és azon füvek szoktak-e halált szerezni, s nevezett szerint minek hivatik azon fű?« Kérdezte továbbá a szolgabíró, hogy kinek javaslásából és elméjéből csinálta Kovács Istvánné az urának azt a fürdőt, és ki által hozatta azon füvet? S tudják-e, hogy mi végre hozatta volna Kovács Istvánné Aradról az egérmaszlagot és mercuriumot? Az első tanú Kecskés András volt: ^Hallotta a Kovács István szolgájától, hogy asszonya Kovács Istvánné adott egy máriást Gréczi Jánosnénak, hogy hozzon neki csomorika füvet, ezen fű felől pedig azt hallotta, hogy a mely embert megfürösztenek benne, az a halált nem kerülheti el. Azt is hallotta a szolgától a tanú, hogy Kovács Istvánné egy máriást adott neki is, hogy hozzon egérmaszlagot Aradról, de azt nem adtak, hanem hozott mercuriumot. Láttam azt is — mondja a tanú —, hogy Mándoky hova kullogott be, s mikor Kovács Istvánné is oda megérkezett, Grécziné sokáig istrázsát állott.* Monory Istvánné Kis Juditka vallja: »Ottan lakván Kovács 1stvánnénál, midőn betegeskedett volna a gazda, Kovács Istvánné fürdőt kezdett főzni borsfűből és a háznak a négy szegletéből szalmát hozván hozzá

28 annak utána viszontag három szemétről hozott hozzá héja kórót és téli zöldet is hozzá főzvén, melyet midőn főzni kezdett a gazda az ágyból felkelvén, tanúnak kérdésképen mondja: micsoda nagy füst van a házban? Pedig semmi füst nem volt, — jegyzi meg a tanú. Szintén akkor érkezvén valami ismerősük, Kovács Istvánné kolbászt sütött és a gazda igen jól evett két ízben is, — annak utána a fürdő elkészülvén, — midőn három ízben is nem szenvedhetvén, kikelt volna a fürdőből — csakhamar kimúlt a világból. Azt is hozzá-