Csatári Dániel + Veress Endre: Veress Endre emlékezete + Báthori István habsburg-ellenes politikája (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 16. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

Csatári Dániel: VERESS ENDRE EMLÉKEZETE

Rájuk a másolásokban, index-készítésekben, szervezésben mindig számíthat. Meleg szeretettel emlékezik is meg róluk. A világháború végén a forradalmak tisztító vihara sepert végig Magyarország földjén. A magyar értelmiség színe-java, amelyet a nagy változások nem kerültek el, 1918. november 3-án felhívással fordult a néphez. Az Ady Endre, Babits Mihály, Balázs Béla, Bartók Béla, Benedek Marcell, Csók István, Füst Milán, Hevesi Sándor, Kaffka Margit, Kassák Lajos, Kosztolányi Dezső, Kodály Zoltán, Márffy Ödön, Ódry Árpád. Schöpílin Aladár, Vedres Márk és mások által aláírt felhívásban többek között ezeket olvashatjuk: ^Céljaink nem ellenkeznek többé senki céljaival. Nem vagyunk ellenségei senkinek . . . Testvérnemzeteinkkel szemben semmiféle igényünk nincs. Magyarok! Mi is megújult nemzetnek tekintjük magunkat, most felszabaduló erőnek, mint azok a testvérek, akik boldogan kelnek friss életre a monarchia romjaiból. Megkönnyebbülve ébredünk arra a tudatra, hogy nem vagyunk többé kénytelenek az elnyomó támaszai lenni. Nemzettársaink szabadsága záloga a miénknek. Ki szabad ott, ahol a szomszédja nem az? Legyünk szabadok! Éljünk egymás mellett békésen, mint szabad nemzetek — szabad nemzetekkel.«

v

' E sorok nagy hatással voltak Veress Endrére is, aki már 1908-ban örömmel üdvözölte Ady magyar jakobinusának dalát. Ezért a hívó szóra tettel válaszol, a nemzetiségi minisztérium, később a külügyminisztérium szolgálatába lép, és nagy elméleti-történeti felkészültségét a szabad nemzetek békés egymás mellett élésének előkészítésére fordítja. 1919-ben magyar és román nyelven röpiratot készít az erdélyi népek: magyarok, románok és szászok közeledésének ügyében

1

''. A múló hangulatokkal szembeszállva, a történeti tapasztalatok alapján indokolja a közeledés fontosságát: »Jó viszonyban kell élnie együtt Erdélyben a magyaroknak, románoknak és szászoknak — írja —, mert gazdaságilag egymásra vannak utalva, mert néprajzi elhelyezkedésük nem olyan tagozott, hogy egymástól teljesen különválva fejlődhetnének ... mert ha egymással viszálykodnak, akkor egyformán tönkremennek valamennyien.. . Ez lehet egyedüli igaz fundamentuma fennmaradásuknak — folytatta a továbbiakban —, mert a román közmondás szerint: a víz lefolyik, de a kövek megmaradnak, s amíg a nemzeti erőviszonyok máról holnapra megváltozhatnak, a földrajzi helyzet és természeti tényezők maradandók!^

16 A történelem azonban könyörtelen volt e tiszta szándékokkal szemben. A forradalmi mozgalmakat, az 1918-as őszirózsás forradalmat követő munkáshatalmat ugyanis leverik, és a Duna medence népeit a divide et impera politika új változatai kötik gúzsba, és állítják végzetesen szembe egymással. Ezért a háborút és a forradalmakat követő zaklatott évtizedekben Veress Endre szellemi tekintete az