Sonkoly István: Erkel Bánk bánja. Erkel kéziratos férfikara Gyulán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 15. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)
d'amour-szólója külföldön is feltűnik. Weofelghem párizsi mélyhegedűművész 1891-ben levélben is kéreti a Mestert e szólam elküldésére 8 . A cimbalom a cigányzenekaroknak évszázadok óta ismert hangszere. Hangszeregyüttesébe ezt is bevonja Erkel a drámai hatás fokozása kedvéért. Bánk bán az első dalmű, melynek vezérkönyvében polgárjogot nyer a cimbalom. Utána mások is, így Kodály a Háry ban, Sztravinszkij a Ragtime-ben s a Renard-ban besorozza orchesterébe. Sőt, a hárfa sem sűrűn szerepelt addig az operában. Wagner a NiebeZung-trilógiában, Goldmark a Sába királynőjében, stb. szép, fontos szerepet juttat a hárfának, de ezek későbbiek. A hárfa első jellegzetes, értékes alkalmazását Berlioz Szüfidek táncában lelhetjük meg, mely a Faust elkárhozása c. érdekes drámai legenda középső része. Erkel a fuvolának igen fontos szerepet biztosít, virtuóz, csillogó passage-okkal, gyöngyöző futamokkal díszíti partitúráját. Számos hangfestő részletet a fuvolával juttatja kifejezésre. Oka ennek könnyen érthető: a lembergi születésű Doppler-fivérek csaknem másfél évtizeden át (1845—1858) játszanak Erkel vezénylete alatt. A két kiváló fafúvós művész virtuóz előadása sugallja a kényes, nehezen játszható, hatásos fuvolaszólamokat. D. Ferenc kitűnő hangszerelő, D. Károly pedig dirigens is, másodkarmester később Erkel mellett. Csalódnánk, ha várnók Erkeltől a magyar opera megteremtését. Korai volna, hiányzik hozzá a szükséges előzetes előkészítő tevékenység. Hiányzik akkor még a parasztzene felkutatása, a kisebb műformák kialakítása is. Magyar intonációjú recitatív még ma is megvalósításra váró feladat. Erkel operáiban sokszor mozaikszerű a magyar hangvétel: olasz cavatinák, recitativók, bécsi táncritmus váltakoznak benne népies magyar műdallal, verbunkossal. Mindez jogosult a Bánk bánban. «-Élete első felében (egészen a Saroltáig) az olasz—francia, második felében a német romantikától, s Wagnertől tanul; ezeket az elemeket igyekszik magyar anyaggá opera-alkatba olvasztani, mialatt hátvédje, alapja kevés, hiszen magyar szöveget és magyar formát csak a verbunkostól és népies műdaltól tanulhat.« 9 Mindez a stílusvegyület, főleg a különböző intonációjú részek egymásutánja helyes a Bánk bánban. Hiszen Gertrud és környezete idegen nemzetiségű, »merani-«. A tragédia alapgondolata is feltűnő: a magyarság élet-halál küzdelmének színrevetítése az idegen elnyomókkal szemben. De a tárgytól függetlenül, akkor Európa-szerte uralkodik az olasz belcanto, ária, recitatív. Olasz ének, német hangszerelés, francia koreográfia befészkelődik a köztudatba. Nemcsak a magyar opera küzd ekkor még a kezdet nehézségeivel; a nemzeti intonáció megoldási problémájával; hanem az orosz, finn, dán, román stb. énekes színpad is. Janus-arcú Glinka Ivan Szuszanyinja éppúgy, mint Erkel dalművei. Iván Szuszanyin éppúgy halmozza az italianizmuso-
