Sonkoly István: Erkel Bánk bánja. Erkel kéziratos férfikara Gyulán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 15. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)
Melinda őrületbe esését egy-egy rövid akkorddal, máskor apróbb imitációval jellemzi. Majd felcsendül a híres viola d'amour-szóló is, amelyet számos külföldi művész is elkér annakidején. Ebben a felvonásban működik legjobban a rendező ollója. Már Mcsonyi kifogásolja az első előadás után, hogy a drámai cselekmény kifejlését gyengíti a második felvonás elnyújtottsága. ^Szinte megkönnyebbül a szívünk, amikor Bánk végrehajtja a bosszú véres tettét. Azonban meg kell jegyeznünk, hogy a művészi kerekség, s drámai hatás érdekében itt be kellett volna végezni a második felvonást, mert ily jelenetek után lehetetlen még tovább elfokozni az érdeket s a drámai hatást... Nincs szükség hosszadalmas áriák éneklésére, mely csak a drámai igazság rovására történhetik.. .« írja Mosonyi Mihály, Erkel zeneszerző kortársa a bemutató után 7 . Mosonyi kifogásait, úgylátszik, megszívleli a néhányszor ismétlődő újabb rendezés, s megrövidül Melinda és Bánk duettje, Bánk áriája. Sőt, elmarad az Ö ég ura kérünk kezdetű kórus is, de ebből alakul a végső felvonás közzenéje, s a királynő meggyilkolása után azonnal legördül a függöny. Tisza-partján játszódik le a harmadik felvonás első fele. Tiborc, a kisemmizett nép jellegzetes alakja érkezik a színre, vezetve Melindát. Ez egyik legkiemelkedőbb része az operának, őszinte, magyar nekibúsulás rezdül át minden ütemén. Melinda áriája zárt formájú dal; a régi magyar műzene egyik gyöngye, a hangszerelése légies finomságú. Magyar jellegű mind ritmusban, mind dallam vezetésben. Szépségét kiemeli Mosonyi is az idézett kritikájában. »Erkel leküzdi e jelenetnek akadályait s müvének egyik fénypontját képezi. A két furulyázó sajkás ... valóságos tájfestőként tűnnek fel... búsongó dallamaikkal jellemzői az előtérbe állított személyek fájdalmas lelkiállapotának.^ Hatását fokozza az áriának gyöngyöző futamokkal való befejezése. A színváltozás után feltűnik a királyné ravatala, s körülötte a szerzetesek kara zengi énekét. Mielőtt belép Bánk, a kórus unisono panaszolja a nemzet igazi sérelmeit meggyőzően. Az ezt követő Bánkszerep nem ária, hanem recitatív. Szavainak súlya csak pörölycsapás: a drámai feszültség egyre nő. Recitatívját nem takarja el a zenekar. Melinda holttestének megpillantása előtt ugyanaz a fuvola-kadencia hangzik fel, mint a híres tiszaparti jelenetben. Asszociatív jellege fel- î ismerhető, motívumából visszaemlékezünk Melindára is. Erkel hangszerelése nem szokványos, sablonos. Tudatosan törekszik nemzeti koloritra. Szívesen alkalmaz ritkán használt hangszereket. Bő szerepet juttat az elavult viola d'amour-nak, melyet csak Meyerbeer szólaltat meg a Hugenották c. dalművében. Erkel viola
