Solymos Ede: Adatok a Fehér-Körös halászatához (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 14. Gyula, 1960)

Ha az érző halat jelzett, a csömpölyös kiemelte a zsákot, a halat a hajóba dobta. A boronálásnál nem voltak külön tanyák, mint a kerítőhálónál szokott lenni, meghatározott helyek, ahol a hálót bevetik és kiszedik. A csömpölyöket az egyik határtól a másikig feszt húzták, ha valaki halat érzett — »finom érzék kell az ujjon« — az rántotta, elzárta a csömpölyt, a halat kidobta, de közben mentek tovább. Boronálás előtt a vizet hálóval átkötni és arra ráhúzni tilos volt, nem is csinálták. Boronálásra csak a sima homokos részek voltak az alkalmasak, ahol nem akadt a háló. Említettük már, hogy a csömpölyözés nagyhalászatnak számított, s így érthető, hogy a csongrádi nagyhalászok megjelenésével a csömpöly használata egyszerre megszűnt. A fiatalok már nem is ismerik ezt a szerszámot. A feltűnő azonban az volt, hogy a csongrádiak varsáira többen is használták a csömpöly kifejezést. Sőt olyan is, aki részletesen elmondta a boronálást, tehát ismerte a szerszámot, így nyilatkozott: »A cukorgyári halászoknak van csömpölyhálójuk, ha árad a víz kirakják. Van szárnya, a végin csömpölyháló, amibe belemegy a hal, ki nem tud jönni. Hálóból van kötve. A régi csömpölyt már nem használj ák.-« Ügy látszik, hogy a zsák alakú hálókra használják a csömpöly megnevezést, tehát a Czuczor—Fogarasi-szótár által is megadott ••összegömbölyödő valami-« értelemben. Kerítő halászat Kerítő halászat a í.zó szoros értelmében a tiszai halászok előtt a Körösön nem volt, csak kétközölés, amit inkább húzó halászatnak lehet nevezni. A nagy háló hiányát megmagyarázza a Körös medrének tuskós volta ,ami annak használatát szinte lehetetlenné tette. Az öregek nem is emlékeznek másra, mint a kétközhálóra. Ez 4—6 m hosszú, másfél öl széles volt, a két végén egy-egy bot, alulfelül a háló zsinórra szedve. Párája nem volt. Az alsó inon minden méterre egy-egy szívalakú cserép darab, a 20-as években folyó Körösön már ólmozták, a Holt-Körösön azonban nem. Kis víz idején kétközöltek. Két ember megfogta kétoldalt a botokat, beláboltak a vízbe és húzták. Ha a hal repült vagy rázta a hálót, az alját megemelték s úgy vették ki a hálót. Ha hosszabb kétközzel dolgoztak, harmadik társ is volt, ez gyerek is lehetett. Feladata volt középen a háló mögött menni, a felső int tartani, hogy a hal át ne ugorjon, és a fogást kiszedni. »Jó dolog volt ez nyáron, mikor az ember állotta a vizet.«