Solymos Ede: Adatok a Fehér-Körös halászatához (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 14. Gyula, 1960)

Máskor a bokrokat bekerítették és botokkal durkászták, mint a csömpölynél. A hálót közösen vették, a zsákmányon is osztozkodtak. Inkább a Holt-Körösben űzték, de a folyón is csinálták a bérlők néha. Godán doktor valahonnan már nagy kerítőhálót szerzett. Ezzel öten dolgoztak, a doktor magyarázta el nekik, hogy mit csináljanak. A háló 60—80 m hosszú volt, alul ólom, felül para, középen zsákja Egy embert a parton hagytak, az tartotta a kötelet, a többiek hajóval kerítettek. Eleinte nem fogtak pontyot, mert »annak olyan csele van, hogy ahol sok a potyka, elrepül két métert is a víz felett. Mikor két felől húzták az emberek a hálót, a ponty nekiment, aztán visszahúzódott és úgy repült át a zsinegen. Haragudott az öreg, hogy pontyot nem tudtunk fogni. Akkor elindultunk egy másik barátommal, két végről, mikor a ponty nekiszaladt, elkaptuk a hálóval együtt és úgy pórászoltuk fei.-« Szalkaiék hoztak magukkal kerítőhálót, s meg is honosították. Hálójuk 80—120 rn hosszú, 4 m mély, középen 3 m-es zsák. A szárnyak szembősége 30, a zsáké 25 mm. A felső in párás, az alsó ólmos. Ha sáros talajon dolgoznak, minden méterre pősöket, sás tukarcsokat (csutakokat) dugdosnak az inba. A hálót vagy maguk kötik, vagy készen veszik és maguk állítják. Előbb a zsákot varrják be a két szárny közé, a hónaljba egy-egy pálhát, négyszegletes hálódarabot toldanak. A léhés szélső szemeibe insléget fűznek, ezzel kötik az inhoz ütésekkel. A zsák felett három a négyhez vannak az ütések, azaz minden harmadik szemet kötik az inhoz, egymástól négy görcs távolságra. A szárnyaknál minden ötödik szemben van az ütés. A zsák végén, annak két sarkán egy-egy kő vagy cserépdarab súlyzás van, a háló sarkai egymás mellett vannak. A két szárnyon a végtől számítva 3 m-re egy-egy fél tégla van az ólmos inon, ezt nevezik hetesnek, célja, hogy a háló mélységét még jobban széthúzza. A háló két végén, mely szájmadzagra van szedve, másfél méteres bot, az apacs van. Súlyzás nincs rajta, a hetes helyettesíti. Ha mégis súlyozzák az apacsot, azt egy vesszővel, csatpálcával fogatják rá. A felső inon fűz vagy nyárfából készült párák vannak. Középen egy hosszabb, nagyobb para a jelfa, tutaj, vagy középső fa. Ez mutatja, hogy középen jön-e a zsák. A szárnyakon 25 m-enkint nagyobb párák vannak, a negyedesek. A távolságot középről mérik. A negyedes lehet festett, vagy oldalt jelző, vagyis külön zsinórra felkötött lógós para, vagy egy csóva. Ezeknek a jégalatti halászatnál van inkább szerepük, mikor a középső fa nem látszik, erről tudják meg, hogy a szárnyakat egyenletesen húzzák-e.