Solymos Ede: Adatok a Fehér-Körös halászatához (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 14. Gyula, 1960)

megcsappant a pókászok száma, ennek egyik oka, hogy a szövetkezet nehezen ad ki területi engedélyt, mert ezeket magánszektornak tekintik. Akadályozza az is a pókászokat, hogy a part tele van varsákkal, nincs hely a pókászoknak. Pókászásra legjobb az éjszaka, napfeljöttend, estend. Legtöbbször éjfél után indul meg a hal, vagy akkor csendesedik el. Este, szép csendes időben lemennek a vízhez, ha a halak ugrálnak, lesz fogás. De ha nincs loccsanás sehol, le sem ülnek. A faluban megtörtént, hogy hajnalban az asszony keltette fel a férjét, mert locsognak a halak. Ha a halak nagyon ugrálnak, az esőt is jelent. Pókászó helynek alkalmas, ahol nem sebes a víz, ott nem mozgatja a hálót, azonkívül tiszta a fenék. Ahol gazos, ott felveszi a hálót. Ilyen helyeket gereblével megkaparják, az kihozza a gallyakat. Ha a part meredek, lépcsőt is vágnak a vízhez, és helyet csinálnak a mozgáshoz. Az öregek előre be ic etették a helyet. Nyár végén, ősszel néhány cső kukoricát szórtak be délután, este már lehetett halászni. Máskor a hálóra szórtak gyenge kukoricát. Folyóvízen inkább csirkebelet, húsdarabot tettek a hálóba, mert a kukoricát elvitte volna a víz. Az utóbbi időben tilos az etetés. Az elmondottak szerint előkészített helyre este megy ki a halász, a parton felszereli a pókot, leteszi, 5—10 percenkint felhúzza, hátha fog valamit. Időben kell kezdeni, mert sötétben nem látja a hálót felszerelni, esetleg más is elfoglalhatja a helyét, noha ez nem volt szokásban. A mostaniak, mint említettük, kötéllel emelgetik a hálót. »Nagyon ősdivat volt, mikor a pókot nyéllel emelgették. Hallottam róla.« Ez az egyszerű halászati mód elég fárasztó, és legalább olyan szenvedély kell hozzá, mint a sporthorgászathoz. Egyik adatközlő elmondta, hogy kb. 5 km-re jár a Kettős-Körösre halászni. Haza jön a munkából, megy pókászni. Másnap álmosan dolgozik. Nyáridőben lehet ugyan aludni, később már hideg van hozzá, »de ha aludni megy le az ember, jobb, ha itthon alszik, úgysem ér semmit*. Leginkább szombat este jár le. Legjobban fogna napkeltekor, de akkor már kell menni dolgozni. Mint kivételes esetet említjük meg, a lápról való pókászást. Még a húszas években két pókász dirib-darab fákból lápot készített magának. 5—6 gerendát egymásmellé tettek, két végén felülre egyet-egyet rászegeztek, s 2—3 m

2 nagyságú tutajt nyertek. Olyan nagy volt, hogy lóval húzatták a vízhez. A közepén volt egy lyuk, azon karóval rögzítették a fenékhez. Két ember pókászhatott róla. A faluban használták, mint egyik adatközlőnk, partbirtokos, állandóan emlegette, «-a Kerezsünkben*. 1 i