Marik Dénes: Gyula mezőgazdasági fejlődése (1945-1960) (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 12. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

1. Tulajdoni- és birtokviszonyok a felszabadulás előtt

telén kisüzemei szintén az egészségtelen törpebirtokok számát növelték. Ezek az adatok akkor értékelhetők helyesen, ha összehasonlítjuk őket a felszabadulás előtti Békés megye birtokviszonyait tükröző adatokkal. Megyénkben a 0—5 kat. holdig terjedő törpebirtokok területe a megye egész mezőgazdasági területénez viszonyítottan 11,6 % volt, míg a 0—5 kat. holdig terjedő mezőgazdasági kisüzemek száma az összes megyei mezőgazdasági üzemeknek 72,2 %-a volt. Országos viszonylatban a felszabadulás előtt a 100 kat. holdon aluli birtokállományhoz tartozott a földek 55,8 %-a. Jellemző, hogy a 100 holdon aluli üzemeket birtokkategóriánként felbontva a felszabadulás előtti statisztika nem mutatta ki országos vonatkozásban, minthogy az ilyen csoportosítás rávilágított volna az ország erősen eltorzult mezőgazdasági szerkezetére. Ez a torzulás akkor, a tőkés mezőgazdaságban, világjelenség volt. Ezért írta Lenin az első világháború előtti európai agrárstatisztikai adatokból levont tanúságként: ». . . a következő általános tételre jutunk, amely a gazdaságoknak a föld nagysága szerinti csoportosítására vonatkozólag minden tőkés országban törvénynek tekinthető: minél nagyobb arányokban és minél gyorsabban fokozódik a földművelés belterjessége, annál inkább szépítgeti a földterület szerinti csoportosítás a mezőgazdasági kisüzem, a mind a föld, mind a tőke tekintetében kisemmizett kisföldműves nyomasztó helyzetét; annál inkább letompítja az eredményes nagyüzem és a tönkremenő kisüzem között fennálló osztályelientét igazi élességét; annál inkább kisebbnek tünteti fel a tőke összpontosítását a nagyüzem kezében és a kisüzem kiszorítását a nagyüzem áltaK

1 Az eddig kifejtettekből a következő törvényszerűségeket állapíthatjuk meg: 1. Gyula városában a mezőgazdasági lakosság abszolút számának növekedése az első világháborúig csak kismértékű volt, míg a két világháború közötti években erősen csökkenő irányzatot mutatott. 2. A város mezőgazdaságában az üzemi viszonyokat illetően a második világháború végéig alig következett be lényeges fejlődés és ennek következtében a termelés technikája is alig változott valamit. Gyula város mezőgazdaságának jellege az Alföldön általánosan szokásos »hagyomanyos« földművelés volt. 3. Nem csupán Gyula város mezőgazdasági fejlődésének egyik kirívó jelensége, hanem általánosan felismerhető a kapitalista országok mezőgazdaságával kapcsolatosan is, hogy az 1900-as évektől kezdve a helytelen irányú, egészségtelen agrárfejlődés következményeként a törpe mezőgazdasági üzemek száma nagymértékű növekedésnek in-