Dankó Imre – Korek József: Kötegyán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 11. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)

némelly helységekben, úgymint Szalontán, Ugrán, Kötegyánban, Váncsodon, Berettyószentmártonon, Vértesen, stb.«

60

. A kötegyáni nép polgári fejlődést kívánt, bár életmódja, viselete például semmiben sem különbözött a többi környező község jobbágyságának viesletétől, azaz: »ruhazatuk vászon vagy gyolcs bő ujjú ing és gatya, széles karimájú kalap, fekete 's ritkábban szürke guba, juha z bunda, a' vagyonosoabbaknál setétkék posztónadrág és dolmány, ugyanilyen színű mellénnyel... hajókat hosszúra nevelik és kenik 's a' hajadonok ünnepeken pártát viselnek, többi öltözetjek nem sokat különbözvén más magyar vidékek fehér népeitől^

61

. Hogy mennyire a tárasdalmi kérdések feszítették a község közéletét jól példázza az egyébként itt majd eseménytelen 1848—49-es szabadságharc. A márciusi események nagy visszhangot váltottak ki a községben. Feltűnően sokan jelentkeztek nemzetőrnek s később erőteljesen támogatták a Mezőgyánban felállított ideiglenes tábori kórházat. A szabadságharctól elsősorban gazdasági és poiltikai eredményeket reméltek. Jellemző, hogy a szerbek ellen irányított kötegyáni nemzetőrök részt kívántak venni falujok bíróválasztásán. Marzsó Imre őrnagy, akinek a parancsnoksága alatt szolgáltak a Bihar megyei nemzetőrség második gyalog zászlóaljában, Nagybecskerekről 1848. október 20-án jelenti a megyei bizottmánynak, hogy »a parancsnokságom alatt lévő zászlóalj 5-ik századából 65 kötegyáni nemzetőrök a mellékelt folyamodványt nyújtották be hozzám az iránt, hogy kérném meg a tisztelt bizottmányt, hogy helységükbe, tudniillik Kötegyánba a bírótétel határidejét, míg ők hazaérkeznének, elhalasztani szíveskedne. Mely folyamodványokat azon hivatalos kérésemmel küldöm át, hogy azt a tisztelt választmány annyival is inkább eszközleni méltóztassék, hogy azon nemzetőrökbe ezzel az eddig bennök tapasztalt hazafiúi buzgóságot és bizodalmat még inkább ébresszük, — kikről eddigi tökéletes megelégedésemet nyilvánítom^

62

. 1849-ben mozgalmas hely volt Kötegyán is. A visszahúzódó honvédcsapatok, majd pedig a menekülők vonulnak át rajta. A község mindenben Igyekezett a honvédeket és a menekülőket ellátni; később sok bujdosót rejtegettek, sok üldözöttnek segítettek az elrejtőzésben. Többek között egyidőre itt talált menedéket Táncsics Mihály is. Kötegyáni tartózkodásáról így ír : »csaladomat Gyulaváriban hagyva, a vidéken szétnéztem, hol kínálkoznék biztos foglalkozás. Sorsom Kötegyánba vezérelt, hol a református pap, Osváth Imrével ismerkedtem meg, ami nem volt nehéz dolog, mert a Munkások Újságát nemcsak járatta volt, de dolgozatokat is küldött bele. Ö azt ajánlotta, hogy ott helyben fogadjam el a rektor-tanítói állást. De ezt márcsak annál fogva sem vállalhattam el, mert én, mint kathólikus, a zsoltáréneklés-