Dankó Imre – Korek József: Kötegyán (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 11. kötet. Gyula, Erkel Ferenc Múzeum 1960)
tatja a kollégiumból vitt rektorokat. Kötegyán mindössze kétszerháromszor fordul elő benne. De ez nem azt jelenti, hogy ne működött volna iskola a faluban, hanem azt, hogy nem közvetlenül Debrecenből hoztak tanítót, hanem a közeli nagyobb partikulákból, például Sarkadról, Szalontáról, Gyuláról 51 . A község életére éberen vigyázott az egyház. Nemcsak az erkölcsi jellegű esetekben intézkedett, mint például 1784-ben Kátai Mihály esetében, »aki egy öreg asszonnyal lett illetlen beszéde miatt, mivel teremtettét is mondott a Bírák által törvényre adatott^ 52 — hanem más esetekben is. 1784-ben például megrendszabályozták a község bábját is, aki ^sokszori részegségéért, kivált olyan időben, a melyben az ő hivatala szerint legjózanabbnak kellene találtatni, 12 pálcára ítéltetett, de amelyek alól instancia]ára némelyeknek nagyobb részént felszabadíttatott és csak pálcát is ad monitionem (intésként) szenvedett^ 53 . Érdekes adalék a község XVIII. századi népéletéhez a legénység viselkedése. 1788-ban » Virág Mihály Virág János, Felföldi Marci, Szőke Laci ezek négyen egy cimborasághoz lévén, egy időben egyszersmind egy ember sertvését lopták el és ölték meg. Penitenciát tartottak^ 5 ' 1 . Szigorúan vigyáztak a feltűnően viselkedőkre, babonáskodókra. 1766-ban ^Székely Istvánné babonaságért penitenciát tart, június 25-én; június 27-én Szabó Lászlóné leányostul ugyanazon bűnért « 55 — mondja a régi anyakönyv. A múlt század elejére kialakult a jobbágytelek itteni rendje is. Fényes Elek szerint a környéken egész jobbágytelek után az első osztályban 26, a másodikban 28, a harmadikban 30, a negyedikben 32 hold szántóföldet és a rétekre nézve az első osztályban 8, a másodikban 10, a harmadikban 12 embervágó (kaszás) darabot mértek 56 . A kötegyáni földek zöme az első osztályhoz tartozott és főterményei a kétszeres, a tiszta búza, rozs, tengeri, kender és len voltak 57 . A múlt század elejére kialakult a község piacolása is. Főleg Sarkadra, Szalontára jártak piacra, de Gyulán és Váradon is sokszor lehetett találkozni velük, sőt a vadsáfrányt Debrecenbe hordták a vásárokra eladni 58 . Minthogy az állattenyésztés igen fontos volt; a kötegyániak a messzebb eső híres állatvásárokat is felkeresték. Nemcsak Békésen voltak ott minden vásáron, hanem ott találjuk őket Hódmezővásárhelyen, Debrecenben, Aradon és Mezőtúron is 59 . Az állatokat nagy csordákban terelték a vásárokra és nemcsak adták, hanem vették is. Az állattenyésztés és az állatokkal való kereskedés jó anyagi körülmények közé juttatta a kötegyániakat és sok tekintetben függetlenítette őket a földesuraktól. Élénken őrködtek anyagi helyzetükre és viszonylagos szabadságukra. Sok civódás volt emiatt köztük és a tiszttartók között és ennek a társadalmi feszültségnek a hangját kell keresnünk abban a megítélésben is, amit Fényes Elek így fogalmazott meg 1839-ben: »vannak a köznép közt számosan elfajultak is, kivált
